A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

A LOVAS KOCSI A MEZŐKÖVESDI PARASZTGAZDÁK KEZÉN BENCSIK JÁNOS-HAJDÚ RÁFIS JÁNOS In memóriám Bodgál Ferenc (1932-1972) I. A PARASZTKÖZÖSSÉG SOMMÁS TÖRTÉNETE ÉS JELLEMZÉSE Amikor először nyílt alkalmam úgy igazából széjjelnézni a Mezőkövesdi Gépmúzeumban, amikor a gyűjtemény szervezője, lelkes kezelője, Hajdú Ráfis János alaposan végigvezetett a folyton gyarapodó kiállításban, megsejthettem a kiállított tárgyak mögött az ambiciózus egyént, s az óriási munkát, olykor az anyagi áldozatot is, miáltal felértékelődött az általa összehordott, a gazdag muzeális gyűjtemény. Kezdetektől a különböző rendeltetésű mezőgazdasági kisgépek (pl. lovasjárgány), stabil és mozgó lokomobilok, magyar gyártmányok mellett külföldi darabok, helyet kaptak a tárgyegyüttesben a paraszti üzemek mezőgazdasági eszközei, az aratás, a szénakaszálás, a teherhordás, a gazdasági udvar szerszámai, a termelés tárgyai, kitüntetett helyen a lovas kocsi s az ahhoz készített kocsivasalások, mondhatni kovácsmesterek remekeid Már akkor és ott megérezhettem, hogy a roppant sok szakmai munkát feltételező muzeális gyűjteményben egy sajátos szándékot érhetünk tetten. Ez pedig nem más, mint megőrizni, hagyatékolni és megismertetni a mezőkövesdi matyó népművészeten túl, avagy a summásélet divatos kérdéskörén túl, az alföldi

2 települések, parasztfalvak társadalmának gerincét alkotó, kisebb-nagyobb területű termőfölddel a hagyományos termelőeljárásokhoz makacsul ragaszkodó birtokos parasztság tárgyi kultúrájának megőrzése, átmentése a hivatásos intézmény keretein belül. Innen kelteződik a szándékom, amely - rendhagyó módon - történeti-néprajzi szempontú leíráson akarja bemutatni (miután sikerült kiválasztani a legszemléletesebb, mintegy legreprezentatívabb témakört) a lovas kocsit és társadalmi-gazdasági szerepét, ezzel együtt a „matyó jelleget". Tanulságként eldöntendő lehet, hogy mennyire reprezentatív a kiválasztott témakörünk: a szekerezés és a lovas kocsi. Vetélkedhet-e a kétségtelenül divatos népviselet és hímzés sok szempontból leírt, feldolgozott tárgykörrel. Nem tekintem feladatunknak a matyóság fogalmának meghatározását, a matyók néprajzi jellemzésének bemutatását. Úgy ítéljük meg, hogy mintegy bevezetésként elegendő, ha itt pusztán hivatkozunk Fügedi Márta legújabb ismertetésére, melyben minden cicoma és sallang nélkül foglalkozik a matyó közelmúlt feltárásával, s az igazán kiváló kötet középpontjában a matyó népművészettel, a népművészet történetével (Mítosz és 1 Hajdú Ráfis János: Mezőgazdasági gépek gyűjteménye, Mezőkövesd, é. n.; Hajdú Ráfis János: Mezőgazdasági és technikatörténeti gyűjtemény Borsod megyében. HOMÉvk. XXV-XXVI. 461-465. 2 E kérdéssel Mezőkövesd parasztgazdálkodásának a nagytájak közötti átmeneti jellegével, számos néprajzi leírás foglalkozik. Mindenekelőtt Györffy István, aki szerint a palóc táj peremén, a Bükk hegység lábainál, amolyan „hegyaljai" földrajzi táj peremén és másfelől a Tisza által közvetített sík vidéki, alföldi táj találkozásánál épült Mezőkövesd népi kultúrája eggyé ötvözte ezeket. 961