A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PETERCSÁK Tivadar: Paraszti gazdasági közösségek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

föld (2,5 kat. hold) után járt egy illetőség.

23 Ez összefüggésben állhat az 1853-as úrbéri pátenssel és az 1871. LIII. te.-kel, amelyek szerint 8 úrbéri zsellér számára az erdőből egy egész telek utáni illetőség jár.

24 Bizonyára könnyebb volt az erdőhasználatot megszervezni, ha a helyi birtokviszonyokat, a sok résztelket és a nagyszámú zsellért figyelembe véve minél kisebb eszmei egységeket állapítottak meg. A zempléni hegyvidéken a zsellérek házanként kaptak egy erdőjogot, amit zsellérjognak neveztek. A mogyoróskai közbirtokosságban 93 jogot tartottak nyilván, amelyből 11 volt a zsellérjog.

25 A 18. században üveggyártásra és erdei munkára a diósgyőri koronauradalom erdőibe telepített szlovák Répáshután alig volt szántóföld, itt az erdőhasználati jog nem kapcsolódhatott a birtokhoz. A „Répáshutai Telepesek" erdőbirtokosságban az emlékezet szerint 10-12 családnak volt összesen 55 joga, és a gyermekek száma alapján kapták az erdőjogot: 10-12 gyermek után 3 jog járt. Mások szerint az erdőkincstári területből kihasított részen 1 jog 1440 négyszögöl erdőt jelentett.

26 A századfordulón megalkotott erdőrendtartásokban az egyes közbirtokosságok gyakran magyar holdban vagy négyszögölben állapították meg az egy illetékre tulajdonjogilag eső erdő területét (pl. Sajóvárkonyban 1, Sajóvelezden 3,6 holr

1

).

27 A gyermekek az erdőjogot a szántófölddel együtt örökölték, de századunkban már különvált az erdőjog, amit szabadon adhattak-vehettek. Az erdőjogot rendszerint a legelőjoggal együtt örökölték, de eladáskor külön is átruházhatták. Az erdőjogot tulajdonosaik csak szorult helyzetben adták el. Pénzért, állatért, terményért vagy pl. szőlőbirtokért is értékesítették. Egy erdőjog értéke a helyi körülményektől függően változott. Századunk első felében Borsodnádasdon 10 mázsa búzáért, a Zempléni-hegy ségbeli Baskón egy tehén áráért adtak el egy erdőjogot. Örökléskor a gyerekek (fiúk, lányok) rendszerint egyformán részesedtek az erdő- és legelőjogból, ezért nagyon sok töredékjog keletkezett. Diósgyőrben előfordult, hogy az otthon maradó, gazdálkodást folytató fiú kétszer annyi jogot kapott, mint a testvérei. Az egy család birtokában lévő erdőjog mennyisége a tulajdonos társadalmi helyzetétől függött. Tardonán a közbirtokosság 151 illetőségéből egy-egy család kezén 5 jog volt a legtöbb, de előfordult, hogy 4-5 embernek volt egy illetősége. Sajóvelezden 3-4 nyolcad (jog) az általános, csak a legmódosabb gazdák kezén volt 12-13 erdőjog. A felsőgyőri zsellér közbirtokosság tagjai közül 1950-ben 6 fő 2-2, 6 fő 4-4, 1 fő 6 és 1 fő 7 illetékkel rendelkezett. A zempléni újhutai zsellérek birtokosságának 1978-ban 18 tagja volt összesen 12,5 joggal.

28 A közös erdő legfontosabb hasznából, az évenként kitermelt különböző mennyiségű fából a tagok joguk arányában részesedtek. A kapitalizmus időszakában az erdő egy funkcióra és fő haszonvételre, a fára szűkült le. A korábban alapvető fontosságú erdei gyűjtögetés és állattartás jelentősége századunkban fokozatosan csökken, illetve kiegészítő tevékenységgé válik. A közbirtokosság fontos feladata volt az erdő fáinak a védelme és a fahaszon szétosztása a tagok között. Sok helyen erdőőrt is alkalmaztak. Erdőik állami kezelés alatt állottak, az évenként kivágható területet az erdőfelügyelőségek engedélyezték, és azt a vágási ütemterveknek megfelelően az erdész jelölte ki. A közbirto23 Petercsák T., 1992. 60.; Mádai Gy, 1965. 126. 24 Mihalovits J., 1919. 11-14. 25 Petercsák T., 1981. 47. 26 Mádai Gy, 1984. 60-61. 27 Petercsák T., 1989. 246. 28 Petercsák T., 1981. 47., 1989. 246.; Mádai Gy., 1965. 127. 932