A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban

amihez a behajthatatlan hátralékok növekvő aránya járult. (1928 és '35 között az adósság 63 000-ről 111 000 pengőre emelkedett.

52

) A válság évei alatt a testület számos javaslatot dolgozott ki a krízis enyhítésére. Mindenekelőtt a kisipar és a kiskereskedelem hitelellátásának biztosítását tartotta fontosnak, ezért a vállalkozók hitelkeretének bővítését szorgalmazta, amit nem a központi, hanem a helyi pénzintézetek segítségével kívánt elérni. (Ezáltal biztosabb és jobban ellenőrizhető a hitelnyújtás, amelyben - a kamara reményei szerint - a legtőkeerősebb miskolci bankok vettek volna részt, az akció azonban a kisegzisztenciák passzivitása, hitelképességük teljes elvesztése miatt kudarcba fulladt, ami gazdasági stabilizálódásuk esélyét tovább rontotta.)

53 Emellett a kivitel növelését is támogatta a kamara (ami az adott helyzetben teljesen irreális volt); az ipart és a kereskedelmet fejlesztő intézmények: pl. iparcsarnok, árumintavásár létrehozása mellett foglalt állást (ezek az igények a '20-as évek közepétől napirenden voltak); s az egyéb kormányzati intézkedések végrehajtásáért, valamint az anyagi támogatások emeléséért küzdött.

54 Újra felvetette az ipari szakvizsga kedvezményeinek megszüntetését (ezek a Trianon után a városba áramló s a még korábban megtelepedett iparosoknak, köztük az izraelitáknak is konkurenciát okozó új iparosréteg érdekeit szolgálták, mivel megkönnyítették számukra a képesítés megszerzését), továbbá ismét szorgalmazta a hatósági üzemek: pl. Miskolc központi szeszfőzdéjének felszámolását, amelyek az iparforgalmi lakosság érdekeit sértették.

55 Mindez bizonyítja, hogy a kamara a válság hatásait úgy próbálta enyhíteni, hogy közben a különböző társadalmi rétegek, valamint az iparosok és a kereskedők érdekeit is védeni kívánta. (Élére Neumann Adolf halála után, 1931-ben az ugyancsak izraelita Fodor Dezső gyógyszerész és kereskedő került.) Ez tükröződött a törvényhatósági bizottságba választott kamarai tagok összetételében: Miskolc ugyanis a kamarakerületben egyedüli településként ugyanannyi kereskedőt delegálhatott, mint iparost (ami alacsonyabb számuk ellenére az előbbiek nagyobb befolyását jelzi), s a megválasztottak többsége izraelita volt. (Emellett virilis jogon több kereskedő kerülhetett a törvényhatóságba, ami ismét az ágazat gazdasági fölényét jelzi.)

56 A zsidó iparosság közvetlen érdekképviselete, az Izraelita Ipartársulat szintén nehéz éveket élt át a gazdasági válság idején, vezetősége 1933-ban lemondott

57

, ami azonban a taglétszám jelentős csökkenését nem akadályozhatta meg: hiába indult tagszerzési mozgalom, alakult meg a testület ifjúsági csoportja s találjuk meg a pártolók között a Miskolci Kölcsönös Önsegélyező Hitelszövetkezetet és a Miskolci Áruhitelezési Szövetkezetet, mindez legfeljebb enyhíthette, de nem oldhatta meg válságát, ezáltal az Ipartársulat egyre jelentéktelenebbé vált, feladatait nem láthatta el, ami az izraelita iparosság '30-as évekbeli hanyatlását bizonyítja.

58 52 Magyar Statisztikai Évkönyv (a továbbiakban: MSÉ) XXXVI. 115., XLIII. 124. A '30-as évek közepétől a kamara pénzügyi viszonyai rendeződtek (adósságállománya 1938-ban csökkent a gazdasági válság előtti szintre), ami azonban a nagypolgárság hozzájárulásainak volt köszönhető. 53 KUegy. 1929. (Uo) 54KIJegy. 1930. (Uo) 55KIJegy. 1931., 1932. (Uo) 56 KUegy. 1929. (Uo) 57 Ehhez hozzájárult, hogy Freund József pénztárnok a társulat betétállományát és egyéb jövedelmeit is elsikkasztotta. A miskolci Egyesült Izraelita Ipartársulat 100 éves történetének rövid ismertetése 1836-1936. Összeállította: Singer Manó, Rosenberg Mór. HTD 53.3568.1. 58 Uo 869