A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban

A kis- és középvállalkozók többsége ugyanis a válság után átmenetileg sem tudta a gazdasági struktúrában korábban megszerzett pozícióját stabilizálni, aminek több, egymással összefüggő oka volt. A nagytőke aktivitása (a kisvállalkozások funkciójának átvétele) a meggyengült kisiparosok és kiskereskedők lehetőségeit szűkítette. Az utóbbiak nem vehettek részt a bővülő exportszállításokban; s a gyárak fokozódó detailárusítása (amely során üzlethelyiségeket nyitottak, ahol közvetlenül szolgálták ki a fogyasztókat); illetve a szabott árak számos területen való fenntartása szintén őket, de a kisiparosokat is sújtotta. Ugyancsak a kisvállalkozókat fenyegette az 1930-as évek alacsony szinten maradó fogyasztása, továbbra is azokban az ágazatokban (ruházati, cipész-, szabó- és vendéglátóipar, valamint az ezekre épülő kereskedelem), ahol a legmagasabb volt a zsidóság aránya. Mindez nagyarányú és tartós munkanélküliséget eredményezett, amit a válság után iparűzéssel és kereskedéssel próbálkozók növekvő száma mélyített el: már 1934-ben több mint ezer (!) iparjogosítványt adtak ki, sokan engedély nélkül próbálkoztak, ami a konkurencia növekedését és a munkalehetőségek további szűkülését vonta maga után, s lehetetlenné tette a kispolgárság újbóli megszilárdulását.

59 Nem véletlen, hogy a kamara iparos szakosztálya egyre intenzívebben szorgalmazta a képesítés megadásának szigorítását (a tanidő felemelését, valamint a tanonctartás mestervizsgához kötését)

60

, a kereskedelmi szakosztály viszont - s ez jelzi, hogy a kis- és középegzisztenciákkal szemben ismét a nagykereskedők érdekei kerültek előtérbe - a forgalmazás bármilyen megkötése, illetve korlátozása ellen foglalt állást.

61 (Mindez a kereskedelem és az ipar mélyülő ellentéteit, kölcsönös, egymást feltételező és indukáló fejlődésük egyensúlyának felborulását, a részcélok összeegyeztetésének meghiúsulását bizonyítja, mivel önálló érdekeiket már csak egymás rovására tudták érvényesíteni: említettük pl. az iparosok piacokon való fokozott megjelenését, ugyanakkor a '30-as évek közepétől mintegy 40-50 cipésziparos segédi munkabéren alul volt kénytelen a kereskedőknél bedolgozást vállalni

62

, ami nem csak a miskolci cipészipar hanyatlásához járult hozzá, hanem a társadalmi ellentéteket is kiélezte részben az izraelita kis- és nagypolgárság, részben a keresztény és zsidó vállalkozók között.) A kormányzati és a helyi politika törekvése a keresztény kisegzisztenciák megerősítésére - még az I. zsidótörvény előtt - ugyancsak az izraelita kispolgárság térvesztését eredményezte. A volt köztisztviselő, illetve nyugdíjas iparűzők Miskolcon is különböző kedvezményekben, pl. díjkedvezményben részesültek; a nemzeti önállósítási alap az indulótőkét kívánta biztosítani az új, keresztény iparosok és kereskedők számára; vagy a középosztálybeli ifjúság kereskedelmi pályákra orientálása érdekében a kormányzat 50 tandíjmentes helyet rendszeresített a miskolci felsőkereskedelmi iskolában, s azt évi 120 pengő segéllyel támogatta.

63 A forgalmi adók folyamatos emelése általában sújtotta az iparosokat és a kereskedőket, Miskolc város rendelete viszont, amely a nyílt árusítású üzletek vasárnapi nyitva tartását korlátozta, illetve tiltotta, ugyancsak a zsidóság ellen irányult.

64 S mindezek következtében az 1934-ben és '36-ban Miskolcon megrendezett ipari kiállítás és vásár, amelyek a kereskedelmi forgalom s a termelés megélénkítését célozták, és átmeneti fellendülést eredményeztek; vagy pl. a folytatódó kisipari és kiskeres59KIJegy. 1935. (Uo) 60 Uo 61 KUegy. 1937. (Uo) 62 A miskolci Ipartestület 50. évi jelentése az 1934. évről. HTD 53. 2740.1.21. 63 KUegy. 1935., 1937. (Uo) 64 KUegy. 1934. (Uo) 870