A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság a két világháború közötti időszakban
Annak ellenére, hogy a világháború után több olyan kormányzati és törvényhatósági döntés született, amely általában a kamarák s konkrétan a miskolci kamara szerepét, autonómiáját kívánta korlátozni. Jellemzővé vált, hogy előzetes meghallgatása nélkül vagy előterjesztéseinek figyelmen kívül hagyásával hoztak rá vonatkozó döntéseket; nem delegálhatott önállóan tagokat a törvényhatóság gazdasági testületeibe: pl. az adófelszólamlási bizottságba; s mivel bevételeinek alapjául mindig a folyó évi s nem az előző évi kereseti adó szolgált, állami előlegek felvételére kényszerült, ezáltal pénzügyi függősége erősödött. 49 A gazdasági világválság az izraelita kis- és középpolgárságot igen intenzíven sújtotta, negatív hatásai hosszú ideig érvényesültek. A fogyasztás visszaesése ugyanis a nem közvetlen létfenntartást szolgáló ipari és kereskedelmi ágazatokat, illetve szakmákat érintette a legmélyebben: a cipészeket, a szabókat, a vendéglő- és kávésiparban, valamint az építőiparban dolgozókat, továbbá az iparcikkekkel (mindenekelőtt a textil- és a ruházati ipar termékeivel) kereskedőket, akik között a legmagasabb volt a zsidóság aránya. (A fűszer- és vegyeskereskedőket, a szatócsokat a korábban látott korlátok: szűk piacaik, korszerűtlen üzletvitelük, alacsony jövedelmük sodorta még válságosabb helyzetbe.) Közülük mind többen adósodtak el a végsőkig, jutottak kényszeregyezség vagy csődeljárás alá, zárták be műhelyeiket és üzleteiket (nemegyszer a végrehajtás után szerszámaikat, áruikat és egyéb ingó értékeiket is elvesztették), s váltak tartósan jövedelem-, illetve munkanélkülivé. (Csupán 1930 első két hónapjában 28 cég megszűnését jelentették be a városban; s a kartellmegállapodások, az árak vagy a piacok szabályozásának következményei is elsősorban a kispolgárságot sújtották. 50 ) A világgazdasági válság tehát tovább polarizálta a miskolci zsidóságot, elmélyítette a vagyoni és a társadalmi különbségeket, s aminek még súlyosabb következménye volt: a '20-as években szilárd kis- és középpolgári rétegek gazdasági stabilitását, erejét és mobilitását rendítette meg. (Az iparukat folytatók a fokozódó tőkeszegénység miatt messze elmaradtak a korábbi évek termelési és jövedelemszintjétől, a bedolgozás lehetősége a rendelkezésre álló olcsó munkaerő révén apadt - ugyanakkor az alkalmazottá válás esélye is csökkent -, ami a szűk piacokkal együtt romló feltételeket és erősödő kényszereket eredményezett: az iparosok pl. rendszeresen vásározásra kényszerültek, ami a kiskereskedők helyzetét rontotta, akik, az üzlettel rendelkezők is, növekvő arányban folytattak piaci árusítást.) A zsidóság modern polgári középosztálya, amely a '20-as években még őrizte stabilitását s a gazdasági struktúra különböző szintjein megszerzett pozícióit, szenvedett tehát pótolhatatlan veszteséget, ami a miskolci társadalomszerkezet egészét, a vertikalitás lehetőségeit is közvetlenül befolyásolta. 51 Az iparosok és a kereskedők szegényedését az érdekképviseletek anyagi helyzetének alakulása is tükrözte. A kamara bevételei, amelyek főképp az illetékfizetésből származtak, messze alatta maradtak kiadásainak, ezáltal vagyona az 1930-as évek közepéig folyamatosan csökkent, miközben adóssága e néhány év alatt csaknem megduplázódott, 49 KUegy. 1924., 1925. (Uo) 50 KUegy. 1930. (Uo) A kartellmegállapodások: pl. a miskolci nyomdatulajdonosok egyezsége amelyek hozzájárultak a nagyvállalkozók stabilitásának megőrzéséhez - az ipartestület erélyes tiltakozását váltották ki. A miskolci Ipartestület 50 éves... 56. 51 A középosztály a '20-as években még megtartotta tagoltságát, fogalmába, miként korábban, ekkor is beleérthettük azt a felső kispolgári réteget, amely szintén megőrizte stabilitását és gazdasági funkcióit, annál inkább, mert e kategóriák a világgazdasági válságig nem különültek el élesen, átjárhatóak maradtak, s az átmeneteknek számos formája élt tovább. 868
