A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

TARCAI Béla: A miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnázium fénykora (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének)

kint változó tartalommal folyt le. A tanítás befejeztével a berendelt diákok összegyülekeztek az igazgatói előszobában és vártak. Várniuk kellett, sokszor órákig is, mert az igazgató úr előbb elintézte hivatali teendőit, utána meghallgatta az önként jelentkezőket, majd megebédelt, és ezután vette sorra egyenkint a delikvenseket. A beszélgetés rendszerint hosszan tartott, a vétség súlyától is függően. Az igazgató megmagyarázta, hogy miért baj a fegyelmezetlenség, nem fukarkodott az éppen idevágó példák, történetek előadásával. Végül a bűnös neve és tette bekerült a híres „fekete könyvbe", az esetleges visszaesés ellenőrizhetősége érdekében. A dolog ezzel még nem fejeződött be, mert számolni kellett a szülői és osztályfőnöki dorgálással is. Érthető, hogy minden diák igyekezett elkerülni az igazgatóval való ilyetén találkozást. Az igazgatói tekintélyre jellemző az a példa, hogy ha egy-egy iskolai gyülekező, kivonulás, misére vonulás alkalmával felállt a konviktusba vezető lépcső legfelső fokára és kitárta a karját, a kilencszáz diák pillanatok alatt abbahagyta a zsibongást és néma csendben hallgatta az eligazítást. A fegyelmezettségnek voltak formai elemei, mint a kötelező sapkaviselet, a dohányzás általános tilalma, a kötelező misehallgatás, a mozilátogatás engedélyhez kötöttsége (kivéve az iskolamozit), a nyáron este 8, télen 7 óra utáni kijárási tilalom, és különösen az iskolai főbejárat tisztelete. Ez azt jelentete, hogy a diákok az épületbe csak a vaskapun és az oldalbejárón léphettek be, kivéve a későn jövőket, akik viszont már csak a főkapun jöhettek be és fennakadtak a könyörtelen pedellusok hálóján. A tartalmi elemeket a diákok érdekeltsége a tanulásban, az igazgató és a tanári kar tekintélye és felkészültsége határozta meg. Természetesen előfordultak kisebb-nagyobb szabálysértések, voltak gyengébb és rossz tanulók, de az iskoláról alkotott általános képet a pozitív tényezők befolyásolták. A szigorúság mellett mindig helye volt a zord vöröstéglás falak között a játéknak, a vidámságnak és a fiatalos szórakozásoknak is. Volt iskolamozi, tánciskola, műsoros rendezvény, közös színházlátogatás, kirándulás, póló-bajnokság (a Podhorszky tanár úr által meghonosított labdajáték, amit az egész országban talán csak nálunk ismertek) és sok minden más. Üde színfolt volt a júniusi és szeptemberi beiratkozások idején spontán szerveződött tankönyvbörze. Ekkor öröklődtek át némi pengőkért és fillérekért a magasabb évfolyamok használt könyvei és tapasztalatai a fiatalabbakra, alkalmat szolgáltatva sok tréfára és „ugratásra". Az iskolában bizonyos fokú önkormányzat is megvalósult, ami abban az időben forradalmi vívmánynak számított. Minden osztálynak volt a tanulók közül kiválasztott vezetője, aki felelős volt a rendért, vezényelt a sorakozók és kivonulások alkalmával, és közvetítette az igazgató vagy az osztályfőnök rendelkezéseit. Az általános rendfenntartás is a diákok feladata volt. Az óraközi szünetekben a végzősök adtak udvari és folyosó-ügyeletet, az órák alatt pedig a torna alól felmentettek vigyáztak a folyosókon felakasztott kabátokra. Az egyes osztályok mindennapi életének eseményeit az osztálykrónikák, rajzokkal, versekkel illusztrált feljegyzések örökítették meg. A krónikás tisztségére az osztályközösség választotta meg a legalkalmasabbnak vélt és íráskészséggel is megáldott tanulót. Kár, hogy ezek a krónikák a háború és az utána következő évek viszontagságai között elvesztek. Az iskola szelleméhez tartozott a megértés és a bölcs tolerancia. Az érettségiző osztályok hagyományos szalagavatóját pl. a rendtartás tiltotta. A diákság szemében viszont ez volt a felnőtté válás első lépése és a mértéktartás képességének bizonyítási lehetősége. Az összejövetelt titokban, rendszerint egy távoleső, de tisztességes vendéglő különtermében szervezték meg - kiváló hely volt erre a célra a Vasgyár - szolid ivászat 834