A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

TARCAI Béla: A miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnázium fénykora (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének)

kintve az udvartól, amit viszont csak jó időben lehetett igénybe venni. Nagy bajnak tartotta, hogy a korszerűen felszerelt tornaterem a létszámhoz és az óraszámhoz viszonyítva kevés és kicsi, a szertárnak felszereltsége mellett az oktatás szemléletességét nem lehet a kívánt fokon megvalósítani. Felfigyelt a jórészt társadalmi meghatározottságból adódó szociális problémákra is. Az 1925/26-os tanévre beírt 888 tanuló szülei közül csupán 45 tekinthető „tehetősnek", a többi szülő kifejezetten szegény sorsú, esetleg középosztálybeli, ami majdnem ugyanaz. Nagyon magas a vidékről, nem egyszer 80-100 km-es távolságról bejáró tanulók aránya. Felismerte és tudatosította a városi és falusi gyerekek között lévő tulajdonságbeli különbségeket. A városi gyerek fürgébb, tapasztaltabb, „dörzsöltebb", a falusi ügyetlen, szerény, de alapos. Programját ezekre a felismerésekre kívánta felépíteni. Mindenekelőtt azt tanácsolja a vidéki szülőknek, hogy gyermekeik számára keressenek bentlakasi lehetőséget. A szomszédos minorita konviktus nem tartozott az iskola felügyelete alá (ilyen irányú javaslata csak utódja, Zelenka Árpád idejében valósult meg), itt a férőhelyek száma kevés - 40 fő - és az ellátás is drága. Ezért csak az látszik járható útnak, hogy a diákokat megbízható családoknál helyezzék el. Ennek érdekében támogatta a Szent Alajos Diákszövetséget,

18 melynek fő célja volt a faluról bekerült gyerekek részére szállás és ellátás szervezése. Ezzel összefüggő intézkedése volt az elkerülhetetlen bejárás szabályozása. Elérte, hogy a vasút a diákok részére külön kocsiszakaszokat tartson fenn, és ezeket ellenőrizze, megkövetelte, hogy az egy vonattal érkezők zárt rendben, egy idősebb diák felügyelete mellett közlekedjenek a pályaudvar és az iskola között. A fegyelmezés ilyen módja mögött az a veszély fenyegette a rendbontókat, hogy az igazgató megvonhatta tőlük a bejárási engedélyt, vagy súlyosabb esetekben kizárhatta őket az intézetből. Az igazgató minden értesítőben drámai hangon ecsetelte a bejárás erkölcsi és pszichikai hátrányait. Ennek ellenére az arány nem csökkent, s ennek nyilván megvoltak a családi és gazdasági okai. A másik, aggodalomra okot adó felismerés az, hogy a fiatalok áramlása a gimnáziumok felé nem csökkent. Több cikkében és előadásában kifejtette, hogy mennyire káros az a szemlélet, amely a négy középiskola, vagy valamilyen szakirányú képzettség helyett csak az érettségit fogadja el minimális kvalifikációnak. Ez azonban nem társadalmi igény, hanem elsősorban családi ambíció, amelyből konfliktusok sőt tragédiák következhetnek. Ebbéli nézeteinek ismételt, de most már határozottabb kifejtésére egy sajnálatos tragédia adott okot. 1935 szeptemberében, az év eleji javítóvizsgák egyik napján egy másodikat végzett, bejáró diák a Bábonyi bércen felakasztotta magát, mert a pótvizsgán is elbukott. Az esettel foglalkozott a sajtó is. A napi híradás mellett az Északmagyarországi Reggeli Hírlap főszerkesztője felkérte Vucskits Jenőt, úgy is mint az érintett iskola igazgatóját, hogy fejtse ki véleményét az esetről. Az újság szeptember 15-i és az ezt követő számaiban megjelent tanulmány az általánosítható tanulságok levonására törekszik. Abból indul ki, hogy életünket végigkíséri az eszmények és a valóság összeütközése, és ez a modern pedagógiának is nagy gondja. A pedagógia szerepét és lehetőségeit a tudomány elméletileg tisztázta, különösen a gyermeklélek külön világának felfedezése után, de azt még csak most kutatjuk, hogy mindez a gyakorlatban hogyan érvényesíthető. 18 1916-ban Tóth Zoltán Viktor mindszenti káplán által létrehozott, a falusi diákok szociális támogatására hivatott szervezet. 832