A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

TARCAI Béla: A miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnázium fénykora (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének)

az előadások, melyeket a tanévnyitó és -záró ünnepségeken, a szülői értekezleteken és a társadalmi egyesületekben tartott. Család és iskola - Vucskits Jenő munkásságának központi és minden megnyilatkozásában visszatérő kérdése. Az imént említett tanulmányának kiindulópontja a nevelés, mint az akarat megnyerésére irányuló akció és az ismeretszerzés, mint a világ felfedezésének folyamata. A kettő közötti kapcsolatot az iskola teremti meg, mint olyan szervezet, amely az akaratot az igazság megismerésének irányába igazítja. Az iskolának nemcsak az ismeretszerzés szervezése a feladata, hanem a nevelés is, ami nem más, mint a megismert igazsághoz igazodó emberi és közösségi magatartás elfogadtatása. Nevelési feladata és felelőssége a családnak is van. Az iskolai és a családi nevelés között azonban mélységes szakadék tátong, és ez mindaddig meg is marad, amíg az iskola meg nem tudja oldani a szülők nevelését úgy, hogy a leendő szülőket diák korukban készíti fel feladatuk és felelősségük vállalására, vagy úgy, hogy a szülőket is bevonja a nevelőmunkába. Mindaddig, amíg az ilyen szellemben nevelt szülőgeneráció fel nem nő, a kettős feladatot egyidejűleg kell megoldani. E célok elérése érdekében irányítani kell a tanárokat is. Módot kell találni arra, hogy a tanár minden tanítványával egyénileg, azok egyéniségének, képességeinek megfelelő módon foglalkozzék, de vegye figyelembe a tömeglélektan és a tömegnevelés elveit is. A nevelés egyben fegyelmezés is. Az iskola és a család jól szervezett együttműködése arra irányul, hogy a szabadság értelmes korlátozását magasabb rendű célok érdekében elfogadtassa a fiatalokkal. A fegyelmezés bizonyos büntetésjellegű lépéseket is megkövetelhet, s ez az iskola és a család együttműködésének legkritikusabb területe. Felvázolja a büntetéssel kapcsolatos tanári és szülői magatartás normáit, a fokozatosság követelményét a feddéstől a testi fenyítésig. Végül részletesen ír az ifjúság autonómiájának szerepéről a nevelésben. Célul tűzi ki, hogy az osztályok értelmes egységgé szervezésében kapjanak szerepet (tisztséget) maguk a tanulók is. Fontos nevelő-fegyelmező erőnek tartja a közös intézeti felvonulásokat, kirándulásokat, a testnevelést és a csoportosan űzhető sportokat. A fiatalok lelki és testi egészségének védelméről vallott felfogását több alkalommal, szóban és írásban is kifejtette. Fontosnak tartotta az „értelmes" testnevelést, tehát azt, amely a gyermek alkatának, testi fejlettségének megfelelő mozgásra nyújt lehetőséget. Ezért is támogatta az intézeti sportmozgalmakat, a szülőknek pedig minduntalan ajánlotta, hogy buzdítsák gyermekeiket a mozgásra, sportolásra, és ne keressenek ürügyeket a testnevelés alóli felmentésre. Féltő gonddal figyelte a fiatalság egészségi állapotának alakulását. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy sem az iskola, sem a szülők nem rendelkeznek kellő tájékozottsággal, mert csak betegségi statisztikák készülnek, általános egészségi és alkalmassági vizsgálatok nincsenek... Az akkor működött iskolaorvosi rendszert nem találta megfelelőnek, mert az orvos csak alkalmankint jelent meg az iskolában, a diákok pedig csak orvosi igazolásokért jártak a rendelőbe. Sürgette, hogy az iskolának legyen állandó, főhivatású orvosa, berendezett rendelője, és az orvos feladata legyen a diákok állandó orvosi felügyelete. Ez a kívánsága később teljesült, de ő már nem érhette meg. Igazgatói működésének utolsó éveiben híre járt annak, hogy „az ifjúság honvédelmi nevelése hatékonyságának javítása érdekében" a középiskolákban is kötelező lesz a 829