A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
TARCAI Béla: A miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnázium fénykora (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének)
levente 17 kiképzés. Ez ellen a maga módján tiltakozott, mert joggal tartott attól, hogy a férfias szellem helyett a katonai „drill" fog beköltözni az iskolákba. Az ilyen katonásdiból hiányzik a jellemnevelés, és félő, hogy a bajtársi-közösségi érzelmek helyett a zabolátlanság lesz úrrá a fiatalok körében. Hibának tartotta azt is, hogy ez az intézkedés nem veszi figyelembe a fiatalok idegi terhelhetőségének határait. Mindezek mellett az a veszély is fenyeget, hogy az iskola szervezetébe nem tartozó és válogatás nélkül kivezénylendő leventeoktatók stílusa rossz hatással lesz a jóra-rosszra egyaránt fogékony ifjúságra (amint ez utóbb be is bizonyosodott). Véleménye szerint a honvédelmi nevelést az iskolai testnevelés reformja és a cserkészet fejlesztése útján lehetne megvalósítani. Fontos és újszerű gondolatokat felvető tanulmánya volt az 1930/3l-es Értesítőben megjelent „Pedagógia és esztétikum" című dolgozat. Ebben az esztétikum megnyilvánulásának sajátos területeit vizsgálja. Munkája úttörő jellegű is, mert - ismereteim szerint - őelőtte senki nem tett kísérletet sem a pedagógia, sem a művészetelmélet oldaláról ilyen összefüggések feltárására. Az esztétikum lényegét illető meghatározásokat csak futólag említi, közben alkalmat talál arra, hogy kifejtse nem kevéssé elítélő véleményét a hatásvadászó moderneskedő művészeti áramlatokkal kapcsolatban. Ezeket elítéli és az ízlésnevelés szempontjából veszélyesnek tartja. Vizsgálódásának célja didaktikai, ezért abból indul ki, hogy az iskolának esztétikai élményeket is kell nyújtani a tanulók számára, így lehet a fiatalokban a veleszületett biológiai adottságot, az esztétikum iránti fogékonyságot felébreszteni. Kimutatja, hogy minden szaktárgyban, a filozófiától kezdve a természet- és nyelvtudományokon keresztül a matematikáig, fellelhető az esztétikum. A tanár feladata, hogy minden tanórát úgy építsen fel, hogy a tárgyban rejlő esztétikum a tanuló számára is átélhető legyen. Alaptételét több szaktárgy esztétikumának kibontásával bizonyítja, és közben más, hasznos következtetésekhez is jut. Az idegen nyelvek tanításának problémáját pl. abban látja, hogy a pedagógiai gyakorlat nem veszi figyelembe, hogy magyar anyanyelvet és idiómát ismerő fiatalokat kell egy egészen más nyelvi világba bevezetni. A latint sem azért fontos csupán tanítani, hogy a tanulók a klasszikusok gondolatainak szépségét eredetiben tudják élvezni, hanem azért is, hogy megfelelő nyelvtani alapot kapjanak más nyelvek elsajátításához. Az imént kifejtett gondolatokkal kapcsolatosak küzdelmei a magyar nyelv tisztaságának védelme érdekében. Minden alkalmat megragadott arra, hogy ostorozza a nyelvünkbe befurakodó, „aszfalton termett" rondaságokat és az ízléstelenséget. Ugyanakkor dicsérte a kifejezésünket gazdagító, jól sikerült új szavakat, mint pl. a mozi és a rikkancs. A beszéd esztétikuma nem csupán a kifejezések megválogatásában, hanem a nyelvünk szellemének megfelelő szép kiejtésben is rejlik. E gondolatának érvényesülését azzal is próbálta segíteni, hogy az 1929-ben Miskolcon tartott országos igazgatói konferencián azt ajánlotta, hogy a magyar nyelvi órákon az irodalmi illusztrációkat a tanárok szép beszédű színészek gramofonfelvételei segítségével mutassák be. Nevelői érdeklődése kiterjedt egy sajátos területre is, amelyről általában nagyon keveset tudunk. Ez pedig a diákfolklór. Már egyetemista korában gyűjtögette a diákdalokat, rigmusokat, anekdotákat, ballagási és egyéb szokásokat, szertartásokat, és ezeket, valamint a belőlük levonható tanulságokat előadásaiba beleszőtte. Azt tartotta, hogy a diákiélek megismeréséhez ezeknek a megnyilatkozásoknak az ismerete nélkülözhetetlen. Közben kutatta, hogy a diákfolklór negatív vonásai, a sikamlós szövegek, a tanárok 17 Az 1921. LHI. te. által az iskolából kilépő fiatalok testnevelésére és katonai előképzésére létrehozott intézmény. 830
