A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
TARCAI Béla: A miskolci Kir. Kat. Fráter György Gimnázium fénykora (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének)
A MISKOLCI KIR. KAT. FRÁTER GYÖRGY GIMNÁZIUM FÉNYKORA (Tiszteletadás Vucskits Jenő szellemének és emlékének) TARCAI BÉLA A Nagyboldogasszony tiszteletére emelt minorita templom szomszédságában működött gimnázium a két világháború között nemcsak az ország egyik legnépesebb, hanem a legtekintélyesebb oktatási intézménye is volt. Népességét a társadalmi körülményeknek, tekintélyét Vucskits Jenőnek köszönhette, aki 1925-től 1937-ig igazgatta az iskolát. Érkezésével kezdődött és távozásával zárult a gimnázium történetének legkiemelkedőbb szakasza, amit minden túlzás nélkül Vucskits-korszaknak nevezhetünk. Az azóta eltelt több mint 60 év alatt ezt az időszakot csak néhány alkalmi visszaemlékezés próbálta felidézni, összefoglaló, értékelő elemzés nem készült. Ennek oka az lehet, hogy a második világháborúval bekövetkezett történelmi változások, amelyek az egykori Fráter György Gimnázium helyzetét is megváltoztatták, elvonták a figyelmet az előző korszakok nagy nevelőinek életművéről. Ma viszont, amikor az ugyancsak érdemes utódiskola 1 vállalja a múlt értékes hagyományait, és amikor sokat hallunk az oktatás-nevelés korszerűsítéséről, illő és méltányos, hogy felfigyeljünk Vucskits Jenő példájára. Őt - meggyőződésem szerint - nemcsak a Fráter György Gimnázium, hanem a magyar iskolatörténet és pedagógia jelesei között kell számon tartanunk. Mielőtt a részletekre térnék, a magam mentségével kell előhozakodnom. Joggal vethető fel ugyanis a kérdés, hogy nem lévén professzionista pedagógus, honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy egy nagynak ítélt nevelő munkásságát értékeljem. Erre a kérdésre a választ maga Vucskits Jenő adja meg, amikor hangsúlyozza, hogy a nevelés az iskola, a tanítvány, a tanár és a szülő - mint szellemi közeg - együttes tevékenysége. Ez azt is jelenti, hogy pedagógiai kérdésekben nem csupán a belső és szaktudományi megközelítésnek van létjogosultsága, hanem egyenjogú partnerként kell hogy szót kapjon a család és a társadalom - mint érzelmi közeg is. Pedagógus környezetben nőttem fel, és akarva-akaratlan sok személyes élmény is fűz Vucskits Jenő személyéhez. Édesapám azon tanítók közé tartozott, akik évente „szállították" a gimnáziumba tehetségesnek ítélt növendékeiket, és bizonyos garanciát is jelentettek ahhoz, hogy ezek a gyerekek meg is fogják állni a helyüket. Családunkban mindennapos vendégek voltak a „prepák" 2 s ebben a körben állandó beszédtéma volt Vucskits Jenő pedagógiája. Eszmélésem első éveiben sokat hallhattam előadásairól, cikkeiről és személyes nevelői példájáról. Személyes élményeim másik forrása a gimnáziumi 8 évből az a 4, amit az ő igazgatósága alatt megélhettem. 1936 és 1937 nyári vakációjának egy részét Szikra tanár úr irányításával a tanári könyvtár átadásának előkészítésével töltöttem, s ekkor bepillanthattam a pedagógiai műhely ritkán látható szentélyébe is. 1 Utódiskola a mai Földes Ferenc Gimnázium. 2 Tanítóképzőbe járó növendékek, a latin preparandia szóból. 823