A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

Héraldique des familles féodales du Japon - Bu-Kwan des daimyos. (HOM HTD 73.503.36). A bukan egy sajátos történelemi műfaj, egyfajta japán nemesi zsebkönyv, magánkiadásban megjelenő regiszter volt a daimjókról, melyet könyvkereskedők állítottak öszsze az Edo-korszakban.

53 A bukan a következő adatokat tartalmazta: a daimjó nevét, birtokát, az éves becsült jövedelmét kokuban, kastélyát, hivatalát, nemesi rangját, származását, az örökösének nevét, Edóban tartózkodásának időszakát), címerét, a felvonulásokban használt lándzsáinak és zászlóinak rajzolatát, a daimjó Edó-beli rezidenciájának helyét stb. Később évenkénti kiadásokat jelentettek meg. Létezett a bakufu hivatalnokainak, í 11. a hatamotóknak az adatait felsoroló bukan is, ezekben a hatamotók hűbérbirtokaikkal és hivatali rangjukkal együtt szerepeltek. Az első ilyen nemesi regiszter a Kan'ei korszakban, 1636-ban Kamata Kannodzsó által összeállított Csidai figenki volt. A Szuharaja Motei által közreadott Sótoku bukan először 1716-ban (Sótoku 3. évében) jelent meg, majd egészen az Edo-korszak végéig évente. Kiotóban Izumodzsi Izumi no Dzsó Taiszei bukan-ját először a Gembun-érában (1736-1741) adta közre és később szintén évenként új kiadással jelent meg az Edokorszak végéig. A daimjók és hatamotók változó helyzetéről információkat hordozó forrásokból a Hasimoto Hirosi szerkesztette Kaitei zóho daibukan ad közre többet.

54 A bukanok adatai ugyanakkor fenntartással és kellő odafigyeléssel kezelendők (már a korabeli tudósok is megkérdőjelezték pontosságukat és hitelességüket), mivel csak nehézkesen követték az adatokban, a hivatali rangokban beálló változásokat, a kinevezések és elbocsátások szükséges regisztrálása, az adatok korrekciója az új kiadásokban nem mindig történt meg. A Szemere Attila hagyatékában található bukan-jegyzetek a Taiszei bukan sorozatának egyik darabja alapján készültek, egy jegyzetlapon a bukan francia és japán címe is megtalálható a hagyatékban: (japánul kandzsival: Taiszei bukan) alatta Dai Se Bu Kwan, Héraldique des familles féodales du Japon.

5 Mai kétnyelvű szótárakban is a kézirat francia címében szereplő egyoldalú értelmezés szerepel: bukan „book of heraldry"

56

, noha a kétségtelenül meglévő heraldikai forrás voltán túl ez a speciális japán történelmi műfaj a nyugati historiográfia rokon tudományterületei közül sokkal több hasonlóságot mutat az arc honto lóg iával, és genealógiai forrásértéke sem lebecsülendő. Szemere kéziratos bukan-jegyzetei nagyobbrészt franciául készültek, csak néhány oldalt írt magyarul (a III. család [Mito] 10. Tagjáig részletesen, onnantól kezdve csak táblázat formában sorolja föl az adatokat), s jegyzeteihez a saját de genere Huba. British North Borneo, via Singapore feliratú A/5-ös levélpapírját használta. A jegyzetekben CL szakaszban családok szerint csoportosítva a birodalom 262 daimjóját sorolja fel, megadva a tartományt, a kastély nevét és az éves jövedelmet kokuban. A Bu-Kwan beosztása: család és név/tartomány/jövedelem kokuban/ (a francia nyelvűben továbbá: lakik Yedotól/a sógun palotájától). A francia változat részletesebb, levegősebb, néhol külön történelmi magyarázatokat tartalmaz (pl. VII. 25-26-hoz). Illusztrációként álljon itt a francia nyelvű bukan első tétele: 53 A kan jelentése tükör, minta, példa; bukan: „a buke, a harcosok tükre". 54 Meicsókankókai, Tókjó, 1935-36. 55 HOM HTD 74.678.1 56 The New Nelson Japanese-English Character Dictionary. Based on the Classic Edition by Andrew N. Nelson. Completely revised by John H. Haig. Tuttle, Tokyo, 1997., 111. Masuda Koh (ed.): Kenkyusha's New Japanese-English Dictionary. Kenkyusha, Tokyo, 1974. 802