A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOVÁTS Dániel: Zempléni Kazinczy-ünnepek 1859-ben

2. Kazinczy Ferenc születése századik évfordulójának megünneplését Erdélyi János kezdeményezte. Pontosabban: az általa alapított Sárospataki Füzetek című folyóiratban ő emlékeztetett először a kegyeletes teendőkre. A folyóirat első számában közölte már Kazinczy és Somosy János levelezését,

9 a második számban pedig arra emlékeztetett, hogy az előző évben a sárospataki református főiskola kölcsönt adott az adósságoktól terhelt széphalmi Kazinczy-ház tehermentesítésére. Érdekessége miatt érdemes ennek az utóbbi közleménynek teljes szövegét idézni: „Az 1856-ki egyházkerületi számvevőszék jegyzőkönyve 129. pontjában Kazinczy Ferenc utódának a főiskolai pénzalapból kölcsön határoztatván, ily meleg szavak olvashatók: »számvevőszék szomorúan értesülvén a felől, hogy azon nagy férfinak Kazincy [!] Ferencnek, ki a magyarnyelv újjászületésének s jelen tökélyre jutásának úgyszólván kezdeményezője egyik legfőbb tényezője volt, egykori laka, melyben nemzetünk nyelvügyeért annyi éjen át virasztott, jelenleg idegenek birtokában van, a kért összeg a történeti emlékű laknak, melynek kertében a nagy halott hamvai nyugszanak, s a hozzá tartozó birtokoknak kiváltására megadatni rendeltetik, stb.«. - Csak ennyit tartottunk méltónak kiemelni a hivatalos jegyzőkönyvből, melynek e pontjában az a szép gyöngéje van, hogy száraz hivatalos határozat létére sem tudja eltagadni a sziv nyelvét oly dicsőnek említésénél, minő volt nekünk, a nemzetnek, nekünk, a protestantizmusnak, és nekünk, a főiskolának, Kazincy Ferenc. - Ez a nagy ember 1759-ben született; ma holnap száz esztendeje. Külföldön ilyenkor már zeng a jó szó mindenfelé. Vájjon nem rezeg-e bennünk a kegyelet intő szava, hogy két év múlva százados ünnepet szenteljünk születése napjának?"

10 A Tárca rovatban, a híradások között névtelenül jelent meg a figyelmeztető kérdés. Hogy kétségtelenül Erdélyi tollából származnak e sorok, arra maga a szerző hivatkozik később, a pataki Kazinczy-ünnepélyen elmondott zárszavában: „... e sorok olvasója [értsd: felolvasója] hozta emlékezetbe első [alkalommal] ... a születési ünnepély megtartását, mely az irodalom terjedtebb közlönyei által bevitetvén a nagy közönségbe, annyi szép és nagy gondolatokra emelt száz meg ezer sziveket, hogy a világnak csak becsülésünkre lehet és kell vonni mindebből következtetést!"

11 Az „irodalom terjedtebb közlönyei" a kezdeményezést mint időszerűt és jelentőset, valóban fölkarolták, nem hagyták feledésbe menni. Először a Pesti Napló veszi át a gondolatot, „Erdélyi Jánosnak lelkes eszméjét".

12 De az Akadémia hallgatott, s erre 1857 novemberében Lévay József a Szépirodalmi Közlöny hasábjain sürgette a Kazinczyünnepre való felkészülést hivatkozva Erdélyire, akinek „ébresztő szava... kiáltó szó maradt a pusztában".

13 A következő hónapban a Vasárnapi Újság vezércikket szentel Kazinczynak Székely József tollából, amelynek végén Lévay üzenetét terjesztik tovább: „1859 oct 27. lesz száz éve, hogy Kazinczy Ferencz bölcsője Biharban Ér-Semlyénben, anyai nagy szüléi Bossányi Ferencz házában megrendült. - Vájjon megrendülünk-é mi most száz év után azon kegyeletes szavakra, mellyeket egyik legszebb tehetségű költőnk Lévai József csak imént fölelevenített: »százados ünnepet Kazinczy születése napjának«. Zeng-e már a költő szava az ország mind a négy sarka felé? És ha zeng a szó, lesz-e majd a szóból tett? hogy »Hafiz halmára meghozzák Shirász leányai a virágokat !«"

14 9 Irodalmi levelezés cím alatt, 180-192. 10 Sárospataki Füzetek 1857., második évnegyed 372-373. 11 Erdélyi János 1859.39. 12 Vö. Zemplén, 1886. nov. 28. 13 Lévay József 1857.; Erdélyi János 1962. 496. 14 Székely József 1857. 530. 659