A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KALICZ Nándor: A késő rézkori Báden kultúra temetője Mezőcsát-Hörcsögösön és Tiszavasvári-Gyepároson

talabb Báden fázist képviselő Ózd-Center 8 sírral,

11 a szlovákiai hasonló korú Gemer/Sajógömör legalább 40 sírral, és Véelnice/Méhi, ahol a centeriekhez hasonló ember alakú urnákat találták, legalább 7 sírral,

12 a legutóbb elpusztított szentsimoni temető 2 sírral.

13 A hamvasztásos sírok vagy szórthamvasak vagy urnásak voltak. A centeri, szentsimoni, a szlovákiai gemeri/sajógömöri és vcelnicei/méhi antropomorf edényeket is tartalmazó sírok mind urnás temetkezéseket tartalmaztak. Ez utóbbi 4 lelőhely egymás közelében fekszik az országhatár két oldalán. A fentiekkel szemben vannak a birituális temetkezéseket tartalmazó, klasszikus fázist képviselő temetők. Ezek között legnagyobb a budakalászi temető 439 sírjával,

14 ahol a sírok túlnyomó része ugyan csontvázas, de van mintegy 70 szórthamvas és urnás temetkezés is. Ugyanezt a rítust képviseli a mezőcsáti temető 7(8) csontvázas és 8(9) kizárólag szórthamvas temetkezésével és a tiszavasvári temető 6 feltárt csontvázas, szórthamvas és urnás sírral.

15 Egyelőre nem ismerjük az okokat az eltérő rítus alkalmazására, valamint arra sem, hogy miért temettek el egyeseket a telepen belül, miért létesítettek tömegsírokat és miért alkalmaztak egyéb különleges temetési eljárásokat. Mindenesetre megállapítható, hogy bizonyos időrendi és területi csoportosulások ellenére a Báden kultúra változatos temetkezési módjának létrejöttében (egy temetőn belül is) a népesség igen erőteljes mobilitása is szerepet játszhatott. Annak ellenére, hogy a kisebb sírhalmok létesítése külön-külön minden sír számára, úgy a Boleráz fázisban, mint a klasszikus ózdi fázisban feltételezett,

16 más típusú kapcsolatokra utal Kelet-Magyarországon a Báden kultúra és a kurgánok közötti összefüggés. Igaz, hogy Mezőcsáton nem találtuk meg a kurgán temetkezést, de a halom utólagos felhordása kétségtelen. Ez a jelenség ismétlődött a nem túl messzi fekvő TiszavasváriGyepáros halomnál, melyről Gombás András tanító, amatőr régész, a nyíregyházi Jósa András Múzeum alkalmazásában készített leletmentési jelentése alapján számolhatunk be. Tiszavasvári-Gyepáros igazi nagy kurgán, a város szélétől kb. 500 m-re délre fekszik, a Tisza egykori árteréből kiemelkedő magas parton. Gombás András 1964 tél végén és kora tavaszán végezte a leletmentő megfigyelést ül. leletmentést, mivel a nagy kurgánt részben elhordták. A lelőhelyről először Fettich Nándor számolt be, a Gombás leletmentése során előkerült talpas edénykék bemutatásával (sajnos az edényeknek hibás sírszámot adott),

17 majd Bóna István említi meg az itt feltárt és megfigyelt sírokat.

18 1989-ben magam is bemutattam a halom alaprajzát, ahogyan azt Gombás András elkészítette

19 (17. kép 4). Ebből kitűnik, hogy a halom keleti harmadát pusztították el, amikor Gombás András megkezdte megfigyelését. Szerencsére főleg csak az egykori járószintig hatolt a föld elhordása, így a nagy pusztítás ellenére is maradt még lehetőség a megfigyelésre. 11 Kalicz 1963. Kemenczei 1964. 12 Kovács 1984 45, 47, 48, 49; ugyanő 1987. 13 S. Koós 1994. 14 Soproni 1956, 111-128. Ekkor 115 sírt ismertetett részletesen és megemlíti, hogy a kézirat lezárásáig 332 sír feltárása történt meg. Korek 1983, 88-123. Kéziratban maradt disszertációjában dolgozta fel a budakalászi temető rítusát. Dinnyés et al. 1986. 45-47. 15 Kalicz 1989. 16 Torma 1973; 1979, 286; Kővári 1994, 126-129: összefoglalja a Báden komplexum kőborításos és feltehetően halmos temetkezéseit; Kovács 1987. 17 Fettich 1969, 61,72. 18 Bóna 1989, 25 19 Kalicz 1989, 5. kép. 84