A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KÁRPÁTI László: Az egykori abaújszolnoki görög katolikus fatemplom Myskovszky Viktor rajzain és az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján (1876,1877)

AZ EGYKORI ABAÚJSZOLNOKI GÖRÖG KATOLIKUS FATEMPLOM MYSKOVSZKY VIKTOR RAJZAIN ÉS AZ EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN (1876,1877) KÁRPÁTI LÁSZLÓ Abaújszolnok (egykor Kisszolnok, Szolnok) a Cserehát kisközségeinek egyike, amely történetének kritikus korszakát éli. Az infrastruktúra hiánya, a folyamatos és megállíthatatlannak tűnő elvándorlás jellemző a településre. A török által elpusztított Cserehát puszta falvaiban az újratelepülés a 18. század első évtizedeiben fejeződött be. Az 1970-es évek közepén megélénkülő interetnikus kutatások irányították a figyelmet Északkelet-Magyarország nagyrészt asszimilált ruszin szórványának emlékanyagára.

1 A mai lakosságot kibocsátó település illetve települések neve ismeretlen. Abaúj Szolnokot Fényes Elek 1851-ben orosz faluként említi, amely Forróhoz két óra járásra fekszik, 440 görög katolikus, 21 római katolikus, 6 református és 8 zsidó lakosa van, és amelynek lakosai szőlőtermesztéssel is foglalkoznak.

2 A 19. század végén már megfigyelhető a lakosság számának apadása, ami a napjainkig is érvényes demográfiai folyamat kezdetének tekinthető.

3 Jelen dolgozatban arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló írott és képi dokumentumok alapján rekonstruáljuk a település 1883-ban lebontott fatemplomát, mint a mai Magyarország monumentális faépítészetének egyik utolsó hírmondóját.

4 Rekonstrukciós kísérletünkben mindenekelőtt Myskovszky Viktor

5 rajzaira támaszkodhatunk. Myskovszky Viktor a Felvidék régi művészeti emlékeinek és műemlékeinek kiváló értője - bártfai születésű révén - gyermekkorától jól ismerte az AlacsonyBeszkidek vidékének s mindenekelőtt a Makovica falvainak népi építészetét, az azokban álló, kicsinységük ellenére is monumentális fatemplomokat, amelyek szerkezeti leleményességükkel, archaikus téralakításukkal és harmonikus arányaikkal a monumentális faépítészet csúcsteljesítményei voltak. Avatott, a Szepesség nagyszerű kőépítészetén iskolázott szemmel felismerte, hogy ezek az egyszerű technikai eszközökkel, de nagy tapasztalattal megépített templomok a maguk nemében épp olyan nagyszerű, virtuóz építészeti teljesítmények, mint a középkori városok mérműves gótikus egyházai. Keletkezésük hasonlíthatatlanul eltérő adottságai és körülményei ellenére a Kárpátok vidékének fatemplomai - természetesen paraszti miliőben - épp úgy részesei voltak a stílusok változásának és fejlődésének, mint a „magas művészet" - ez esetben szó szerint is érthető, égbetörő alkotásai. Myskovszky 1876-ban egy műemléki bejárása során elvetődött az abaúji Cserehát egyik eldugott falujába, Kisszolnokra (ma Abaúj szolnok), s feljegyzéseiből tudjuk, nem 1 Paládi-Kovács A., 1973. 342-343, 351, 352, 359, 361. 2 Fényes E., IV. 1851. 184. 3 Sziklai J.-Borovszky S., 1896. 300. 4 Az utolsó fatemplom Derenken állott, amelyet 1940-ben a falu kitelepítésekor bontottak le. 5 Myskovszky elsősorban az Archeológiai Értesítőben megjelent kisebb írásaiban közöl rajzokat ruszin fatemplomokról. 677