A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

KOVÁTS Dániel: Zempléni Kazinczy-ünnepek 1859-ben

pap és kíséret nélkül neje s egy pár gyermeke s a kertész volt jelen. - Ha így van? a pap nem léphet föl, s akkor talán neked kellene beszéded végén fel említeni a temetéskori sivárságot."

50 De a pap vállalta a beszédet, amit a hatóság is jóváhagyott, s - mint Erdélyi följegyezte -: „megkéretvén... az öregúr, hogy röviden szóljon, és tudtára adatott, hogy mit. Beleegyezett." Erdélyi János így örökítette meg az 1859. december 30-i széphalmi történéseket: „Szokatlan sürgés-forgás, élénk népmozgalom a kisvárosban [Újhelyben]. Legelsőbben is meglepő volt négy hatökrös szánon négy tölgyfát látni, melyek a sírhoz valának ültetendők. Hat ökör, mindegyiken kolomp; szarvaikon szalag. Béreseik magyar parasztuniformisban. A fák magassága 3-4 öl. Jobb és bal oldalra kötelek tárták egyensúlyban. Birnam erdeje mozgott.

51 A nép kiáltott, kifutott csudájára. Meglepő volt a sok új és nem hivatalos arc, úri fogat, nemzeti öltöny: bunda, magyar nadrág, csizma és kalpagTíz órakor a Vadászkürttől volt az indulás Széphalom felé. Zenekar adá a jelszót. Ekkor egész sora állt ki az utcán (amely már Kazinczy nevet kapott) a szekereknek. Marsalkó Tamás lóháton, és Horváth Pali hasonlóan. Megindult a menet. Legeiül egy lovász vagy lovag az elnökök kocsija előtt. Utánok a bizottmányi tagok szekerei, s így a tömeg. Gyalogember tömérdek, még gyermekek is. Négy-ötezer fordulhatott meg ez nap Széphalmon. Amint ideértünk, Kazinczy telkét háromszínű apró lobogók jelölték, a félj arás a sírhoz, letérve az országútról, hasonlóan háromszínű lobogókkal volt kétoldalt kijelölve. A sír közelében állvány egy asztalkával; szőnyeggel bevonva, és körül ülőpadok. Sároshavas lévén az idő, vastag szurkos vászon, minőkkel a gőzhajók, vasutak rakodái az ég alatt szoktak bevonatni eső ellen, volt elterítve, szalma s egyéb lehető kényelem a lábak alá lerakva. A zene szólott a gyülekezés ideje alatt. Végre Sennyey Pál báró rövid erélyes beszédben megmondván, miért ünnepli Zemplén az év utolsó perceiben Kazinczy születését, én következtem a szószékre oly tartalmú rövid beszéddel, mely azt emelte ki, hogy az 1859. évnek legnagyobb dísze s nyereménye az a szép egyetértés s amaz erkölcsi erősödés, mely Kazinczy születése öröméből országszerte nyilatkozik. Ezután, leginkább pataki diákok, de nagy részben a közönség által is, énekeltetett el a Szózat. Erre Matolay Etele olvasá Szemere Miklós szép költeményét, mire énekeltetett a Himnusz. Ezután következett az öreg Kálniczky. »En vagyok, én két hetes (77 - azaz hetvenhét éves) gyermeke az Úrnak ama méltatlan szolgája, ki a boldogult Kazinczy urat 28 esztendő előtt tizenötödmagammal temettem el. Akkor nem volt semmi részvét, most meg ily nagytekintetű urak, asszonyságok tisztelik meg sírját. Ne csüggedjen azért, akinek az életben talán sok szenvedés jutott, ne csüggedjen, mert mindenkinek eljő a szabadulás órája.« Ilyformán beszélt. Ez igen megható volt. Erre a vágási atyafiak, nemzetiszínű csokrokkal ékesítvék kalapjaikat, rákezdek: 50 Erdélyi János 1962. 246. 51 A Vasárnapi Újság egyik tudósítója szerint „egy órával az ünnepély kezdete előtt vonult Bretzenheim szül. Schwarzenberg herczegnő erdész- és vadászszemélyzete, nemzeti dalok éneklése közben, a hely színére, hogy ott a herczegnő által e czélra ajándékozott négy óriási cserfát a sir mellé ültessék. A cserfákat négy szekerén vitették oda, minden szekérbe szalagokkal, csengőkkel stb. diszitett 6 jármos ökör volt fogva." (1860. 16.) 667