A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

dik a legelők rovására. A Borsodi-Mezőség és a Miskolci-kapu a vármegye éléstára, a Felvidék-régió egyik ellátókörzete. 9. ábra. Borsod vármegye 18-19. századi mezőgazdasági térszerkezete (vázlat) Jelmagyarázat: 1= differenciált ártéri gazdálkodás (monokultúra jellegű nagyállattartás és halászat), 2= monokultúra jellegű gabonatermelés és állattenyésztés hordalékkúp-síkságon, 3= dombvidéki polikultúrás mezőgazdálkodás, 5= teraszos folyóvölgy átmeneti gazdálkodással, 6= hegyvidéki erdőgazdálkodás, erdei legeltetés, a patakvölgyek és kismedencék irtványföldjein földművelés (az ábrákat szerkesztette: Frisnyák Sándor, rajzolta: Stilman Sándor) 3. A dombsági tájak egyik sajátos földhasznosítási típusát a polikultúrás mezőgazdálkodás képviseli, jelentős szőlő- és gyümölcstermeléssel. Ilyen termelési tájkörzet a Bükkalja, amely geomorfológiailag 300 m átlagmagasságú hegylábfelszín és alacsonyabb (kb. 150 m-es) hegységelőteri lejtő. Az eróziós-deráziós folyamatok a hegylábfelszínt völgyek és völgyközi hátak rendszerére bontották. Az erősen tagolt dombság változatos agroökológiai feltételeket jelent a mezőgazdálkodó ember számára. A Bükkalja az Eger-patak völgyétől Miskolcig terjed (885 km

2

, a megye összterületének 21-22%-a). A bükkaljai településsor gazdasági létalapját a földmüvelés, az állattenyésztés és az erdőhasznosítás képezi. A mikrorégióban a termelőgazdálkodás e három alapágazata nagyjából egyforma jelentőségű, de egyes településeken, pl. Bükkzsércen és Diósgyőr598