A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

7. ábra. Földhasznosítási struktúrák Borsod vármegyében a 19. század közepén Jelmagyarázat: 1= szántó, 2= rét és legelő, 3= szőlő, 4= erdő, 5= egyéb A helytartótanácsi statisztika közli a nádas és haszonvehetetlen területek adatait is (9,8 illetve 240 km

2

). A nádasok a megyeterület 0,3%-át, a haszonvehetetlen földek 6,5%-át foglalják el. A legtöbb nádas a Hejő-völgyben és a tiszai ártérzónában található (pl. Hejöcsabán és Tiszatarjánban 1,8%, Tiszaszederkényben 2,4%, Mezőcsáton 5,5%). A haszonvehetetlen földek (pl. Tiszavalkon 18,7%, Igriciben 19%, Tiszaszederkényben 19,8%, Ároktőn 28,1%, Tiszabábolnán 28,7% és Tiszadorogmán 31,8%) feltehetően azonosak az integrált környezetátalakító munkák előtti állandóan és időszakosan elöntött területekkel. A történeti néprajzi kutatásokból tudjuk, hogy ezeket az árvizes területeket is hasznosítja a 18-19. század embere (pl. csikaszát, pákászat, réti halászat stb.). A mezőgazdasági termelőmunka ökológiai feltételei kistájanként változnak, s ezzel magyarázhatók a termelési szerkezetek területi különbségei (7. ábra). Az agroökológiai potenciál mellett a társadalmi-gazdasági faktorok (pl. a népsűrűség, a fogyasztópiac, a termelési tradíciók, a szállítási viszonyok) is alakítják a termelési struktúrát. A megye 595