A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

6. ábra. Borsod vármegye szőlőterületei 1865-ben (%) (1851-ben 26 767, 1900-ban 29 629). A juhok száma 1851-től 1870-ig 83 324-ről 308 125-re növekszik, majd a századfordulóig fokozatosan csökken (1900-ban 123 928). A sertésállomány 54 790-ről (1851) a század végére 81 454-re emelkedik.

17 Azm/o(1192km

2

) a megye domb- és hegyvidéki tájain koncentrálódik (32,4%kal részesedik a vármegye földjéből). Egy későbbi, 1896-ban készült felmérés szerint a Borsod megyei erdőségek 2%-a az alföldi, 90%-a a 200 m-től 600 m-ig terjedő szintek és 8%-a pedig a 600 m-nél magasabb régiókban található. Az erdőállomány 68,8%-a tölgy, 31,1%-a bükk és egyéb lomberdő és 0,1%-a a telepített fenyves (pl. Molnár-szikla környéke, Jávorkút stb.). Az évi fanövekedés nagysága régiónként változik, átlagosan 3,1-3,7 m

3 hektáronként. A 19. század végi adatok szerint a Borsod megyei faállomány évi növekedése 300-316 000 m

3

, amelynek 75-78%-át (1895-ben 237 000 m

3-t) kitermelnek. A Bükk-platón, a Déli-Bükkben és északon a Bükklába területén 70-80%-os, vagy helyenként attól magasabb (pl. Bükkzsércen 82,3%, Kacson 83%, Diósgyőrben 85,5%) az erdősültség foka.

18 Innen távolodva általában csökken az erdő részaránya, de 17 Benda Gyula i. m. 309-315.; Varga Gáborné (szerk.) i. m. 53. 18 Bedő Albert: A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása. Bp. 1896.1-V. köt. 593