A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

3. ábra. Borsod vármegye gyepterületei 1865-ben (%) A szántóföldeken elsősorban gabonaféléket termelnek. A 18. században a legfontosabb gabona a rozs (az össztermelés kb. 1/3-ával). A 19. század első felében a rozs aránya tovább növekszik. 1864-ben a vármegye gabonatermelésének (780 000 hl) 45,2%-a rozs, s ezt követi a kukorica, a zab, a búza, az árpa, a kétszeres és a köles." Borsod ekkortájt 1,1%-át adta Magyarország gabonatermelésének. Az 1870-es években a gabonaföldek a szántóterület 88-90%-át (ezen belül a búzaföldek 50-54%-át) foglalják el. A szántó szerkezeti aránya átalakul, az egyes kultúrák %-os aránya jelentősen megváltozik. A szántógazdálkodásban a búza kerül az első helyre (1870-1900 között évente 600-670 000 q búzát termelnek a megyében). Továbbra is jelentős az árpa (évi 200 000 q) és a rozs (150 000 q/év). A zabtermelés rohamosan csökken (1870-ben 238 000 q, a századfordulón már csak 80 000 q körül terem).

14 A búzatermelés egy hektárrajutó hozama az egész megyére számítva 9,7 q. A legalacsonyabbak a termésátlagok a Tisza ártérövezetében és Mezőcsát környékén (6-6,4 q/ha). A Sajó-völgyben és a Miskolci-kapu térségében érik el a legmagasabb eredményeket (10,6-12,2 q/ha). A BorsodiMezőségen, a Bükkalján és az északi dombsági tájakon egy hektáron átlagosan 13 Benda Gyulai, m. 289. 14 Benda Gyula i. m. 288-289.; A Magyar Korona országainak 1901. évi mezőgazdasági termelése. Bp. 1903. 14-59. 590