A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

• 10 J= 10,1-30 ^-"EbvCl i ÍM ^^kl ÍM H > 70 ^^^\j\l£ 2. aí»ra. Borsod vármegye szántóterülete 1865-ben (%) Borsodban 1865-ben a szántóföldek (1222 km

2

) 33,3%-kal részesednek a vármegye összterületéből. A szántógazdálkodás a Miskolci-kapuban, a Sajó torkolat környéki szakaszán, a Hejő-völgyben és a Borsodi-Mezőség területén a legjelentősebb (60-80%). A domb- és hegyvidéki tájak felé a földműves kultúra jelentősége fokozatosan csökken, a Bükk hegységben már a 10%-ot sem éri el (pl. Diósgyőrben 3,1%), Kacson 8%). A Bükk alacsonyabb területein és az északi medencedombságon 10 és 30%, a Bükkalján, a Galyaság (= Borsodi-dombság) és a Cserehát megyénkhez tartozó részein 30-50% a szántóföldek részaránya. A Tisza ártérövezetében a Borsodi-Mezőséghez képest kevesebb a szántóföld (pl. Tiszadorogmán 7,5%, máshol megközelíti, a jelentősebb árvízmentes határrészekkel is rendelkező községekben meghaladja a Borsod megyei átlagot). A Szihalomtól Miskolcig terjedő széles „szántóövezet" Borsod vármegye legjelentősebb gabonatermelő területe (2. ábra). A 18. századi minőségvizsgálatok szerint Magyarországon itt (Miskolc környékén és a Borsodi-Mezőségen) terem a legjobb búza, s a rangsorban csak ezután említik a békési, csongrádi, bánáti és a szerémségi gabonát.

12 12 Grófik Imre: Hajózás és gabonakereskedelem. Debrecen, 1992. 32. 589