A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

FRISNYÁK Sándor: Borsod vármegye földhasznosítása a 18-19. században

BORSOD VÁRMEGYE FÖLDHASZNOSÍTÁSA A 18-19. SZÁZADBAN FRISNYÁK SÁNDOR Borsod vármegye mint a Felvidék-régió déli pereme, átmeneti jellegű terület két nagy gazdasági térszerkezet kontakt-zónájában.

1 A vármegye 1/3-a ártéri és medenceperemi hordalékkúp-síkság, míg a többi része domb- és hegyvidék (a legalacsonyabb és legmagasabb terület szintkülönbsége 871 méter). A változatos földrajzi környezetben a természeti erőforrások differenciált minőségben (és korlátozott mennyiségben) jelennek meg. Az erőforrás-ellátottság a mindenkori, így a 18-19. századi gazdasági életnek is dinamizáló tényezője. A mező- és erdőgazdálkodást folytató (őstermelő) társadalom az agroökológiai erőforrásokat hasznosítja. A környezetfelhasználás időben és térben változó. A változások a társadalmi-gazdasági folyamatokkal, pl. a humán erőforrásokkal, a termelési és a piaci viszonyokkal, a közlekedéssel stb. függnek össze. A 18. század elején a gyér népesség (1715-1720-ban 24-25 000 fő) a potenciális mezőgazdasági földalapnak csak kis részét hasznosítja (a szántóföld részaránya - az országos átlagértékhez hasonlóan - 6-7% lehet). A vármegye benépesítésével

2 (1787-ben 136 000 fő) és a gazdasági élet újraszervezésével a század vége felé megnövekszik a művelt terület. A József korabeli kataszteri felvételek szerint az összterület (= 3607 km

2

) 91,7%-át (3307 km

2

) a mező- és erdőgazdaság hasznosítja.

3 A mezőgazdasági terület 34,2%-át a szántó, 2,4%-át a szőlő, 30,9%-át a kert, rét és legelő foglalja el (1. ábra). A 18-19. századi statisztikai forrásokon kívül az ún. investigatiók (1770) szolgálnak értékes információkat az agrárgazdaság korabeli állapotáról, a termelt kultúrákról és azok területi különbségeiről.

4 A téma vizsgálatánál jól hasznosíthatók még a régi kéziratos 1 A dolgozat az OTKA T 024 171. sz. kutatási program keretében készült. 2 A 18-19. századi társadalmi-gazdasági viszonyok jellemzéséhez a következő forrásmunkákra támaszkodtunk: Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984.; Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza. Bp. 1990.; Frisnyák Sándor: Magyarország kultúrgeográfiai korszakai (895-1920). Tér és Társadalom, 1996. 1. 43-58.; Gyimesi Sándor. Magyar gazdaságtörténet 1848-ig. Egyetemi jegyzet. Bp. 1988.; Paládi-Kovács Attila: A magyarországi állattartó kultúra korszakai. Bp. 1993.; Petercsák Tivadar: Az erdő az Északi-középhegység paraszti gazdálkodásában (XVIIIXIX. század). Debrecen, 1992.; Sárközi Zoltán-Sándor István (szerk.): Mezőkövesd város monográfiája. Mezőkövesd, 1973.; Szabadfalvi József: A sertés Magyarországon. Debrecen, 1991.; Tóth József: Ember-településkörnyezet az Alföldön. Forrás, 19. évf. 1. sz. 1987. 32-36.; Varga Gáborné (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára. Miskolc, 1970.; Veres László: Borsod megye etnikai arculatának változásai a 18. század első felében. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon (szerk.: Kunt Ernő-Szabadfalvi József-Viga Gyula). Miskolc, 1984. 27-35.; Viga Gyula: Árucsere és migráció ÉszakMagyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990.; Viga Gyula: Huszonegy néprajzi közlemény, Debrecen, 1990. 3 Barsi János (szerk.): Magyarország történeti helységnévtára. Borsod megye (1773-1808). Bp.-Miskolc, 1991.22-101. 4 Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye. Miskolc, 1991. 585