A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

- A tavaszi Szt. Nyikolaj-nap a lovászok napja (ezen a napon hajtották ki a lovakat). A Miklós-napi esőt Isten kedves ajándékának tekintették, a jaroszlavi kormányzóságban így kérték: Miklós atya! Adj esőt! A búzánkra, Nagyanyó kenderjére, Dézsából öntözd földjeinket! Szt. Miklós napjához hasonlóan évenként kétszer ünnepelték Jegorij (Georgij, Jurij) napját is. A szent neve görögből oroszra fordítva is „a föld művelőjét" jelenti. Oroszországban Szt. György a népművészet kedvelt alakja, Jaril Szvjatovit, a lovas napisten, Horosz örököse, s átvette azoknak a pogány isteneknek a tulajdonságait és jellemvonásait, akik az emberiség jótevői voltak. Ennek az elképzelésnek felel meg a Jurjev-nap, május 6án ünnepeltek, amikor felébred a természet és végérvényesen beköszönt a tavasz. Ily módon Szt. György a paraszti világ fogalmai szerint a tavasz istene lett, a földművelés, de különösen az állattenyésztés védőszentje. Ez az átalakulás népi gyökerekből ered,

13 és a népélet talaján ment végbe. A feudális társadalom kezdeteitől a hadvezérek és hadi győzelmek védőszentjeként tisztelték. Legnépszerűbb az az elbeszélés lett, amelyik Bizáncban és Oroszországban önálló műként vált ismertté a Sárkányölő Szt. Györgyről. A sárkánnyal történt csoda egy 8. századból való, szóbeli hagyományozás útján fennmaradt legendából ered, noha Oroszországban csak a 12. században vált ismertté. Györgynek a sárkánnyal folytatott küzdelme a folklórhoz is szorosan kötődik, a hős és a sárkány közismert története népmesékben, legendákban, vallásos népi énekekben, szentek élettörténeteiben is megjelenik. Az eseménymozzanatok szorosan összekapcsol3. kép. Szt. Miklós ikonja a 15-16. század fordulójáról 13 Propp V. J.: György és a sárkány harca a folklórban. (Az orosz észak filozófiája és néprajza) Leningrád, Tudomány, 1972. 190.