A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

A búzamezők állandó oltalmazói és védelmezői Péter és Pál apostolok voltak. Az irántuk érzett különleges tisztelet abban nyilvánult meg, hogy az ikonfestészetben az emberiség olyan jótevőiként mutatták be alakjukat, akik az imádságot Isten elé viszik. Pál apostolt gondolkodó teológusként látjuk (VOKM, 7992), aki könyvet tart a kezében, Péter pedig (VOKM 7990) az ősi jelképet, a pásztorbotot felváltó mennyországkulcsot.

5 A Péter és Pál napot július 12-én ünnepli az ortodox egyház, s a hagyományoknak megfelelően „Péter-nap"-nak nevezik. Ez a nap a napfény ünnepe, kirakodóvásárok, mulatságok teszik színessé. Ekkor kezdődik az aratás. Ez a halászok ünnepnapja is. A vidám ünnepségekben csak a felnőttek vettek részt, a fiatalok este a mezőre vonultak, hogy a Péter-Pál napfelkeltét várják, ami a néphit szerint éppolyan virágokkal díszes, szikrázó és szivárványokkal tele éjszaka, mint a húsvéti napfelkelte. 6 Ezt a szokást az a cél alakította, hogy a földekről elűzzék a tündéreket, akik csínytevéseikkel sok kárt okoznak a vetésekben. Ugyanakkor a szent apostoloknak szóló hódolaton kívül ezen a napon nem tartottak tiszteletükre istentiszteletet. A földművelés pártfogolása Péter és Pál ikonografikus ábrázolásán keresztül nem volt jelentős, de a folklórban, közmondásokban és jóslásokban alakjuk gyakran előfordul. A néphit szerint a vetéseket az igazhitű hercegek, Borisz és Gleb vértanúk védelmezik, ezért őket gyógyítóként tartják számon. Ribakov szerint

7 a 12. századból való ötvöstárgyakon Borisz és Gleb alakja általában növényi csírával (liliom), fiatal növénykezdeménnyel összefonódva jelenik meg. Míg Borisz és Gleb köpenyét is mindig szív alakú növényi motívumok és kerek magocskák díszítik, glóriájuk csaknem minden esetben zöld. Ez a megfigyelés Ribakovot azon következtetés levonására készteti, hogy Borisz, valamint Borisz és Gleb kultuszát összekapcsolja az agrárkultusz mágikus képviselőivel. Hasonló ruhadíszítő ornamentikák jóval későbbi időszakban is keletkeztek. így például növényi csíra és pontszerű díszítés található a 17. században keletkezett „Vlagyimir, Borisz és Gleb" című ikonon (VOKM, 7295). Az 1072-től nyilvántartott Borisz és Gleb nap nem esik egybe sem Borisz eleste, sem Gleb halála napjával. Ez valószínűleg azzal áll kapcsolatban, hogy az 1072-es év eseményei hatására, amikor a hosszú évekig tartó éhínség, szárazság és a földek alacsony terméshozama miatt az emberek kezdték elhagyni a keresztény vallást, s visszatérni az ősi pogány istenekhez.

8 Szt. Borisz és Gleb napja augusztus 6-án van. Ilyen szólásmondás élt az emberek között: „Borisz és Gleb kenyeret hoz". A szentek napján nem kezdtek aratásba, nem mentek a mezőre. Erről a népi tapasztalat ezt mondta: „Borisz és Gleb napján ne láss hozzá az aratáshoz". A parasztember lenről is álmodozott, amit a lentermesztés védőszentje, Szt. Konstantin és Ilona társapostolok ajándékának tekintett. Ezek a szentek legalább olyan tiszteletnek örvendtek, mintha apostolok lettek volna. Ezt a Konstantint s édesanyját, Jelenát ábrázoló ikonok bizonyítják. Emléknapjukat az egyház június 9-én tartja. Az emberek erősen kötődtek Konstantin és Jelena alakjához. Erről „A hosszú len / Jelena varkasa"

9 szólásmondás tanúskodik. Látható, hogy a Jelena névben és a „len" szóban hangzásbeli 5 A világ népeinek mítoszai. (Tokarjev Sz. A. szerkesztésében) 1. kötet, Moszkva, Szovjet enciklopédia 1991.209. 6 Makszimov Sz. V.: Útmutató, 120. 7 Horosev A. Sz.: Az orosz kanonizáció politikatörténete (XI-XV. sz.) Moszkva, MGU Kiadó, 1986) 24. 8Uo. 9 Nekrilova A. F.: Kerek esztendő. Orosz földműves Kalendárium. Moszkva, Pravda, 1991. 235. 550