A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

AZ ÓOROSZ AGRÁRKULTUSZ SZENTJEI JELENA VINOGRADOVA Az óorosz keresztény szentek kultuszának kapcsolatát az óorosz néphittel, s azok ikonografikus ábrázolását sok ismert tudós kutatta. Jelen tanulmány a hazai történelem, művészettörténet, néprajz és tájkutatás eredményeire támaszkodik, s kísérletet tesz arra, hogy a Vologdai Állami Történelmi- Építészeti és Képzőművészeti Múzeum (VOKM) gyűjteménye néhány óorosz művészeti alkotását elemezze. Mint az köztudott, a hagyományos paraszti kultúra annak a vallási érzületnek (ön­tudatnak, érzéknek) az alapján jött létre, amely nemcsak az élet lelki, szellemi magját, hanem egyfajta világérzékelést kifejező szellemi lényegét is magában foglalta. Kialaku­lása során az egyházi ünnepek nagy része és az év szertartásrendje mezőgazdasági jelle­gűvé vált, a földművelő életforma szokásrendjéhez kötődött. A 19. században az orosz népi vallásosság egyházi és tudományos körökben két elnevezést kapott, amely a keresztény vallás és a pogány hit szintézisét jelöli, lényegét fejezi ki. Ezek az elnevezések a „kéthitűség" és a „köznapi pravoszlávije", azaz igazhitű­ség kifejezései voltak. Általánosan elismert tény, hogy a kereszténység az ősi néphit alapjain erősödött meg, s hogy e két elem kölcsönhatása és összefonódása az emberi élet és tevékenység minden területén nyomon követhető volt. Oroszországban a kereszténység oly módon erősödött meg, hogy sok mindenben teret adott a pogányságnak, miközben felhasználta azokat az elemeket és szent tárgyakat, amelyeket a rítusokban használtak. A kereszténység felvétele a keleti szlávok etnikai történelmének mezsgyéjén, annak folyamatát követve alakult ki, amire az állandó migrá­ció volt jellemző. Fokozatosan terjedt el a Kijevi Fejedelemség területén, majd Európa északi és keleti területein, a 17. század végére pedig az Urálon túli területeken, Szibériá­ban és a Távol-Keleten. Ez a folyamat több évszázadon át tartott, ami arra jogosít fel bennünket, hogy a kereszténység felvételének évszámát (988) csupán szimbolikus dá­tumnak tekintsük. Kialakulásának központjai kezdetben a nagyvárosok és a monostorok voltak. S míg az egyházi központokban koncentrálódott hivatalos ortodoxia igyekezett betartani a kanonikus követelményeket, addig a szóbeli igehirdetésben a világi papok, teológusok, misszionáriusok felhasználtak minden, számukra ismert keresztény forrást, közöttük számos apokrif iratot is. A valódi krisztianizálás így a falusi templomok és parochiák feladata lett, ahol a papok maguk is a falusi közösségek, kommunák, vagy parochiák tagjai voltak. A falusi papság alacsonyabb szintű képzettséggel bírt, s akarva­akaratlanul részt vett a népi vallásosság kialakításában. 1 A kétféle hitvilág összefonódására kiváló példa az a „Hétköznapi szentek" elneve­zésű kalendárium, amely az egyházi naptár hatására és eredményeképp született -jóval a hagyományos földműves kalendárium létrejötte előtt, s az embereknek a gazdálkodásra 1 Verstant T. A.: Orosz népi kultúra és orosz vallás (Szovjet etnográfia, 1989-1). 547

Next

/
Thumbnails
Contents