A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

JELENA VINOGRADOVA: Az óorosz agrárkultusz szentjei

vonatkozó tapasztalatait foglalta magában. Az egyházi dátumok megfelelő tájékozódási pontot kínáltak a háztartási munkák és feladatok sorrendjének kijelölésében. A kereszténység pantheonját képező szentek távolról sem mindig voltak érthetőek az orosz embernek, s nem álltak közel hozzá, azaz a valláscsere semmiképpen sem jelentette a világnézet gyors átalakulását.

2 A keresztény szentek egyszerűen átvették a pogány istenek szerepét, ahogy N. F. Fjodorov írja: „a kereszténység csak oly módon győzhetett, hogy Perunt Ujával (az Illéssel) cserélték ki". A népi kalendáriumokban valamennyi pogány isten nevét keresztény szentek nevével cserélték ki, akik között mindegyikre meghatározott foglalatosság jutott, olyan, amelyet korábban egy-egy pogány istenségnek tulajdonítottak. Az orosz északon, ahol a termés, s ennek következtében a lakosság jelentős részénekjóléte nagymértékben az időjárástól függ, különös tiszteletben volt részük azoknak a szenteknek, akik a nép képzeletvilágában a mezőgazdasággal álltak kapcsolatban. Erre vonatkozó következtetéseket a szentek emléknapjaihoz kötődő rituális szertartásokból, az ikonok szentábrázolásaiból s a tiszteletükre épített templomok számából lehet levonni. Például a vologdai Egyházmegyei Hírek 1909-es számában publikált listán az áll, hogy az agrárszentek között Nyikolaj Csudotvorec (Csodatevő Miklós) a legnépszerűbb. Ebben az időben a 49 vologdai templomból hatot, míg a vologdai járásban 102-ből huszonegyet szenteltek Csodatévő Szt. Miklós tiszteletére. A második helyen Illés próféta áll. Kilenc oltárt szenteltek fel tiszteletére Vologdában és a vologdai járásban található templomokban. Népszerűség tekintetében a következő fontos szent Szt. György volt, aki 4 tiszteletére felszentelt templomot kapott. A 20. század elejére az agrárkultuszhoz valamilyen módon kötődő szenteknek egyedül Vologdában a 49 templomból tíz viseli nevét, azaz körülbelül az összes templom egyötöde. Ugyanakkor a járás 106 templomából harminchatot, tehát körülbelül az összes templom egyharmadát ajánlották az agrárkultusz szentjeinek. A felsorolt példákban csupán a templomok főoltárának felszenteléséről esik szó, a statisztikai adatok nem foglalják magukban a kápolnák oltárasztalait, amelyek közül szintén sokat szenteltek „a földművelő életforma segítőinek". A pogány hitvilág emlékei, amelyek egyik-másik keresztény szentnek fontos szerepet tulajdonítanak, északon rendkívül maradandónak bizonyultak. A helyi földművelő néphit (vallás), Krisztus előtti archaikus elemeinek sokaságát őrizték meg. Az emberek elképzeléseivel összhangban alakult ki az északi városi, s még inkább a falusi típusú templom ikonográfiái program, amiben különösen fontos szerep jutott a helyi megrendelőnek. A művek megrendelője leggyakrabban egy helyi parasztember volt. „A kápolnákat és templomokat azért építették, hogy megmeneküljenek a veszélyektől", például „az állatok pusztulásától,

3 s ez az elképzelés meghatározta az ikon- és freskófestészet témaválasztását. Az óorosz festészet kedvelt alakjai Csodatévő Myrai Szt. Miklós, Vlaszij (Szt. Balázs), Velesz követői Florosz és Lavrosz lettek; Perun funkcióját Hja, azaz Illés próféta és Szt. György osztotta meg egymás között, Mokosáét Paraszkeva, Pjatnyica és Anasztázia. A földművelés védőszentjei között különös tisztelet övezi Illés prófétát. Alakja az ősi pogány Isten, Perun sok jellemvonásával ötvöződött. Perun egy idősebb férj alakjaként élt a nép képzeletvilágában. Egy óorosz évkönyv leírása szerint a fából készült bálvány feje ezüst volt (ez fejezi ki a férfi ősz voltát), bajusza arany. Más indoeurópai tradí2 Ivanov B.: Keleti-szláv motívumok s azok átalakulásai (Népi ötvösművészet és folklór Oroszországban. Leningrád, 1974. 269.) 3 Kolcova T. M.: Az „ég" freskóképei északi orosz fatemplomokban (Arhangelszk, 1992. 82.) 548