A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

nem tartozik a gömöri ispán fennhatósága alá a bolondóci vár alá rendelt Gortva menti egykori őrvidék sem. A királyi vármegye élén az ispán áll. Az első ismert gömör vármegyei ispán (Miklós) 1240-ből adatolt. A király képében ő gondoskodik az adó beszedéséről (ebben a tizedekbe és századokba osztott várnépek tisztségviselői, a tizedesek és századosok segítik), a vám és vásári illetékek behajtásáról (ezt a mohamedán izmaeliták végzik, akiknek emlékét a Böszörmény-dűlő őrzi a sajógömöri határban és tán a szomszédos Beje neve is ide vonható), ő végzi az igazságszolgáltatást (amiben helyettese, az udvarbíró segíti), vezetésével és zászlaja alatt vonulnak a király hadába a várjobbágyok és a köznép soraiból hadra fogott, ún. kelt jobbágyfiúk. A várszervezetbe tartozó köznép tagjai (régi szép szavunkkal az ,,ín"-ek) biztosítják a vár ellátásához nélkülözhetetlen szolgáltatásokat. Vasas lakói nyersvasat olvasztanak, Kutya népei vadászebeket idomítanak, Méhiben mézet termelnek, Feled népe mézsört készít, Ablonca lakosai pedig a kikiáltói teendőket látják el... Felfigyeltető, hogy a fegyveres szolgálattal tartozó várjobbágyság jó része a szlávsághoz tartozik (Zágráb-Korpások, Ottrokocs jobbágyai). A királyi vár megyéjén belül azonban nem csupán az ispáni várhoz tartozó földek találhatók. Nem elhanyagolható a király saját, udvari gazdaságához tartozó birtok aránya sem, bár ezekről keveset tudunk. Forrásaink szerint a Sajó keleti oldalán élnek nagyobb számban „udvarnokok", így Kövecses, Recské, Lóc falvakban. A birtokosok további nagy csoportját a világi magánbirtokosok képezik. A két legnagyobb magánbirtok a Hanváké és Balogoké. A Hanva-nem eredete tisztázatlan. A címerkép rokonsága alapján elképzelhető, hogy a Hont és Pázmány testvérektől leszármazó nemzetségből szakadtak ki. A 13. században a nemzetség által birtokolt terület lényegében a Sajótól a Baraca-patakig, illetve dél-északi irányban a Rima-torkolattól a Túroc tövéig húzódik. Ám ez már egy másodlagos kép. Eredetileg gyaníthatóan jóval nagyobb kiterjedésű volt és nyilván összefüggő területet képezett a 13. században már szigetszerű Hanva-birtokkal a ratkói Túroc-ág mentén. A ratkói és kövi Túroc-ágak mentétől a Runya feletti folyótorkolatig elhúzódó hatalmas terület Gömör vármegye megszervezésekor kerülhetett a király kezére. Adománybirtokuk keleti határa eredetileg alighanem a Sajó volt és egybeeshetett a még területileg egységes korai Hont keleti határával. Mint Kézai Simon krónikája elárulja, a Balog-nemzetség őse egy Altman nevű vitéz, aki Thüringiából érkezett Magyarországra I. András uralkodása idején (1047-1060 között). A 13. században Gömör vármegyei birtokait a Rima és Balog alsó folyása mentén, valamint - ezektől elszigetelve - a Balog felső folyása mentén találjuk. A helyzet sok tekintetben hasonló a Hanvák esetéhez. Eredeti birtoktestük bizonyára egységes, összefüggő tömböt képezett, amely délen a Rima mentén ott kezdődik, ahol a folyó felveszi a Balog és Macskás folyó vizét. Északi irányban a Rima és a Baraca folyása képezhette a birtok nyugati, illetve keleti határát. Északabbra a nyugati határ a Rima és Balog vízválasztó gerincén állandósult. A hatalmas uradalom központi részei Gömör vármegye megszervezése során juthattak királyi kézre. Az elmondottakból következik, hogy e két jelentős és korai birtoktest minden jel szerint még akkor alakult ki, amikor a tárgyalt terület Hont, illetve Borsod része. A tatárjárást követően szerzi meg a tornai erdőispánságból már korábban kiszakított és Domokos borsodi ispánnak adományozott, majd fia, Bors magvaszakadása folytán a királyra visszaháramlott pelsőci uradalmat az Ákos-nemzetség egyik ága. További vizsgálatra szorul a nógrádi származású Kacsicsok és Záhok itteni birtokszerzésének körülményei (talán részben az antióchiai hercegnő egykori birtokaiból részesedhettek). 496