A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

Ugyancsak királyi adomány folytán honosodik meg Gömörben a Rátold-nem két ága, mégpedig a Gortvatö vidékén és Putnok körül, illetőleg Jolsva vidékén és a Szepességböl „visszahonosodott" Máriássyak, hogy csak a fontosabbakat említsem. A világiak mellett az egyháznak is jelentős javaik vannak. Az esztergomi érsek a Rimatorkolatnál bír néhány falura kiterjedő birtokot és a 13. század végén megszerzi a korábbi tornai uradalom részét képező Rozsnyót is, ahol a nemesfémek bányászatától remélt elsősorban hasznot. Ugyanez lehetett az indítéka a kalocsai érsek birtokszerzésének is a Rima folyó Honthoz tartozó középső és felső folyása mentén 1268 előtt. Utóbb, miután elvárásai nem teljesültek, uradalmát el is cseréli. A jászói premontrei apátság a Túroc mellett nyer birtokot, részben még a tatárjárás előtt. A Rima középső és északi folyása mentén a 13. században a Hontpázmány nemből származó családok, illetve a kalocsai érsek birtokolnak. A folyó bal parti részeire, majd Rimabányától északra mindkét partra kiterjedő adománybirtok érseki kézre kerülésének időpontja bizonytalan. Ami biztosnak látszik: korábban hercegi birtok lehetett. Erre mutat a Rimaszombat mellett található Urréve név. Fontosságát megerősíti Rimaszombat (eredeti nevén Szombathely) neve is. A szombati vásárnapokat még I. Géza (1074-1077) király vezette be. Teljesen természetes, hogy az észak-déli és kelet-nyugati útvonal kereszteződésénél, a Rima réve mellett kialakuló vásáros település lesz az érseki uradalom (az ún. Rima-megye) központja. Nyilvánvalóan birtoklástörténeti oka van, hogy ez a vidék, a közbeékelődő Nógrád megye által az anyamegyétől elszigetelve ugyan, még évszázadokig Hont megye része marad. GEDANKEN ÜBER DAS ENTSTEHEN VON GÖMÖR Die Ansiedlung des Ungarntums entlang des Sajó, Rima und dessen Nebengewásser ist in vielen Beziehungen ungeklárt. Der Verfasser rekonstruiert anhand von Ortsnamendaten die Grenzlinien. lm Gegensatz zur allgemein akzeptierten Meinung ist er der Ansicht, daB die Besiedlung des sogenannten Medesalja und seiner weiteren Umgebung, beziehungsweise der nördlichsten Ausláufer des Matragebirges (im 13. Jahrhundert das Land der Bolondocer BurgsaBen (lat. Jobagiones castri) nicht nur nicht spát, sondern gerade im Gegenteil: sogar sehr früh erfolgte. Hier befand sich námlich die früheste Grenzlinie. Nach der Verlegung dieser wurde die örtliche Grenzwache dem ebenfalls Schutzaufgaben versehenden Verband der Bolondocer Gespanschaft zugeteilt. Bezüglich der Entstehung des Komitates Gömör ist die Fachliteratur nicht einheitlich. Einige sprechen über eine Organisation durch Stefan, wáhrend andere dies anzweifeln. Durch eine neue Deutung der Geschichtsquellen und aufgrund der archáologischen Entdeckungen ist der Verfasser der Ansicht, daB die Organisierung der Komitate nicht vor Anfang des 12. Jahrhunderts stattgefunden habén konnte. Davor gehörte das Gebiet teilweise (auch Nógrád beinhaltend) zu Hont und teils (auch Újvár einbegriffen) zu Borsod. Bezüglich der Kirchenverwaltung gehörten die Honter Gebiete zu Gran und die Borsoder Gebietsteile zu Eger. Als Beweis für das Erwáhnte führt der Verfasser den Fali der sogenannten zehentviertel Pfarrámter an. GemáB der pápstlichen Konskription vom Jahre 1334 lagen 497