A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

PUSZTAI Tamás: Kora újkori kerámia az egri ferences templom területéről I.

0 1 2 3 cm /. kép. Magyar és török típusú pipa az egri ferences templom területéről Pontosabb rétegtani meghatározás hiányában gyakorlatilag szórványjellege, valamint a Ferences templom területéről múzeumba került viszonylag kis számú leletanyag miatt, a most bemutatott töredékek alapján nincs lehetőség Eger török illetve 17-18. századi kerámiamüvességét behatóbban vizsgálni.

5 Amennyiben ez lenne a célunk, azt csak az Egerből már közölt „régebbi török" anyaggal {Fodor-Kozák 1972; Fehér 1973) együtt tehetnénk. A magyarországi török berendezkedésre vonatkozó, a nyolcvanaskilencvenes évek történeti kutatásai során született dolgozatok, valamint a török kerámiát vizsgáló újabb irodalom alapján Eger kerámiájának helye a magyarországi török leletanyagban pontosítható, a megismert újabb történeti folyamatokkal összekapcsolható. A most bemutatott leletanyagban található, Egerből ez idáig ismeretlen tárgyak (a leletanyag leírása, 8. tétel) a hódoltság mindennapjainak anyagi kultúrájára vonatkozó ismereteinket gazdagíthatják. A leírt talpastáltípusok egy része a közölt egri és az ország más, 16-17. századi török leletegyütteseiben általános forma. Ilyenek a kívül-belül mázas, vagy belül mázas, kívül foltokban engóbbal fedett, csipkézett, vagy rovátkolt peremű tálak. A közölt leletek párhuzamai többek közt az egri {Fehér 1973, 191, 193, V. tábla 4, 6, I. tábla 3, 5; Fodor-Kozák 1971, 154, 38-39. kép), esztergomi {Fehér-Parádi 1960, XXVIII. kép 4), budai {Gerelyes 1991, 33, 11. kép 2), szolnoki {Kovács 1984, 36), pécsi {Fehér 1960, 111) leletanyagban találhatók meg. A folyatott mázas tálakat is ismerjük Egerből {Fodor-Kozák 1971, 10 kép; Fehér 1973, 193, V. tábla 3), Szolnokról {Kovács 1984, 3132, 12-13. tábla), Pécsről {Fehér 1960, 111, VIII. tábla 1, 5), és Budáról {Gerelyes 1991, 25, 11. kép 5). A 3. kép 6. rajzán bemutatott talpastál a szabályosan folyatott díszűek közé tartozik. 5 E munka következő részeként az e lelőhelyről előkerült, magyar leletanyagot kívánom bemutatni. A leletanyagnak e két csoportban történő bemutatása módszertanilag nem tekinthető tökéletes megoldásnak, hiszen e töredékek az adott lelőhelyen sem egymástól függetlenül léteztek. A leletanyagból létrehozott két csoport közti kapcsolatokat így csak a feldolgozás következő fázisában vizsgálhatjuk. A törökökhöz köthető leletanyag nyújtotta újabb információk miatt azonban szükségesnek tartottam a feldolgozás ez első szakaszának közreadását is. 473