A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

TOMKA Gábor: Közép és kora újkori településrészlet Mohi mezőváros belterületének peremén (Jelentés az M-30-as autóút 41. számú lelőhelye I. és IV. munkahelyének régészeti feltárásáról)

Cölöpszerkezetű épület (o3) Eltekintve az I/47-es négyzetben talált két karólyuktól (s24, s25), cölöp- és karólyukak csak az egymás mellett elhelyezkedő 1/59,1/60 és 1/70 négyzetekben voltak megfigyelhetők. Az itt feltárt 10-25 cm átmérőjű, az altalajba rendszerint csak 10-15 cm mélységig mélyülő cölöplyukak, hiányosan bár, de meghatároznak egy északnyugat-délkeleti tájolású, legalább kétosztatú cölöpszerkezetes épületet (o3). Az épület szélessége 480 cm, északnyugati helyiségének hossza kb. 6 m, délkeleti helyiségének hossza legalább 530 cm. Ezen épület vázának északnyugati falához tartozhattak az s27-s30 számú stratigráfiai egységek. Az északkeleti oldalhoz tartoztak az s30-s33, s35 számú cölöphelyek. A délkeleti oldal cölöpgödrei az s27, s47, s78, s80 számokat kapták. Feltételesen ide kapcsolható az s71 is. A megfigyelhető osztófal cölöphelyei rendre s32, s44-s47. Feltűnő, hogy az osztófal cölöphelyei a főfalakénál nagyobb méretűek: átmérőjük elérte a 25 cm-t, mélységük a 30 cm-t. A kissé szabálytalan alakú, közelítően kör átmetszetű cölöpgödrök mellett egyetlen négyzetes átmetszetű cölöplyuk került elő az osztófal helyéről (s46). Vitatható az s71 cölöphelynek az o3-hoz tartozása. Ez a gödör az épület délnyugati falának folytatásába esik. A cölöplyukakból vassalakot és néhány kerámiatöredéket (3. kép 5-6) sikerült gyűjteni. A délkeleti (vagy középső) helyiségtől délnyugatra, rendszertelen elhelyezkedésben apró karólyukakat bontottunk ki. Néhány apró karólyuk előkerült az épület belsejében és a délnyugati fal vonalában is. A 29 karólyuk 7-8 m oldalhosszúságú, közelítően háromszög alakú területen helyezkedett el. Az épülettől északkeletre 2,8 m-re, az o3 hossztengelyével párhuzamosan 3 db (s34, s74, s75) 5-10 cm átmérőjű karó lyukat találtunk. Feltehetően a mély szántás az oka annak, hogy a megszokottnál ritkábban találtunk cölöphelyeket: az északnyugati helyiség délnyugati falának vonalában a cölöpök hiányát még indokolhatnánk szerkezeti megfontolásokkal, de a délkeleti (vagy középső) helyiség északkeleti sarokcölöpének hiánya statikailag megmagyarázhatatlan: feltehetően a sekélyebb gödröt a szántás elpusztította. Ha az s71 cölöphely o3-hoz tartozott, akkor az legalább háromosztatú volt, ugyanis az osztatlan délkeleti helyiség minimálisan 9 m hosszúságú volna. Ha az s71 nem tartozott az épülethez, akkor nem szükséges a felettébb bizonytalan (mindössze az s71 és esetleg az s38 által igazolt) harmadik helyiség feltételezése. Az épület korának hozzávetőleges meghatározását az s28-ból előkerült kívül mázazott golyvásnyakú korsó szájának és bevagdalt díszű fülének töredéke tette lehetővé. Ezen leletek alapján valószínű, hogy az épület elkészítésére a XVI. század közepe után került sor. Mint fentebb olvasható, az egyik cölöplyukból (s44) vassalak bukkant elő. A feltárt területtől nyugatra a felszínen számos salakdarab hevert. Ha ez - amint valószínűsíthető, de feltárás hiányában nem bizonyítható - fémfeldolgozó tevékenységet jelez, akkor az o3 cölöpszerkezetü épületet e tevékenység megindulása után emelték. Az épület emelésének felső időhatárát az előkerült kerámia nem határozhatja meg. Történeti adatokból ismeretes, hogy Mohi területe az 1640-es években végleg elnéptelenedett (Borovszky 1908, 283: az 1641-es alacsony adótételek csak néhány visszatelepülőt jelenthetnek). Az ásatás többi munkahelyén csak elenyésző mennyiségben kerültek elő biztosan a 17. századra tehető leletek és jelenségek. Ezért valószínűnek tartom, hogy a 15 éves háború a település életében a történeti adatoknak megfelelően (Borovszky 1908, 262) valóban döntő pusztulást hozott. Valószínű tehát, hogy a IV. munkahelyen sem számolhatunk a 16. század végénél későbbi építményekkel. Az építmény rekonstrukciójához és funkciójának meghatározásához a megtalált maradványok nem elegendők. Elképzelhető, hogy a tetőgerinc ÉNY-»DK irányban he419