A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
FELD István: A monoki reneszánsz kastély
: .:•.•; •• • • • .,;. ;_...••; ; : / ; ; ; ,;:v. y..;.;:,..y... • . • . . . . ''$0z ifi^im;:. ^':^Mm ;•: •••••• :-: ;:••::;":• •,•:••.••••:••••:• :• •. .•• '^MíM-X;::? 6. kép. A kastély keleti homlokzata az 1962. évi kutatás idején A déli homlokzaton, az Andrássy-címeres tornáctól keletre, a földszinten egy kisméretű elszedett profilú kőkeretes ablak került kibontásra, teljesen ép állapotban (7-8. kép). Rendkívül alacsony elhelyezkedése az épület környezetének jelentős feltöltődésére utalhat. A homlokzat nyugati részén valamint a nyugati oldalon általában csak a jelenlegi nyílásrendszer módosításait lehetett megfigyelni (9. kép). A kerek saroktoronyhoz csatlakozó újabb bővítmény bontásából több, ott másodlagosan felhasznált tagozott kőfaragvány került elő. Ezekről biztos ismereteink nincsenek, a rendelkezésünkre álló adatok szerint azonosak lehetnek a jelenleg a kastély padlásán őrzött kövekkel. Úgy tűnik, a torony emeleti, egyszerű élszedéses kőkerettel épített ablakai eredeti állapotukban maradtak ránk, illetve rekonstrukciójuk hitelesnek tartható. Végül az északi homlokzat keleti részén előkerült a harmadik reneszánsz ikerablak, nehezen értelmezhető viszont a mellette talált, alacsonyabb áthidaló ív - mögötte ma a belsőben egy falfülke található (1011. kép). A belső terek közül részletesebben foglalkozott G. Krámer Márta a kapubejárat mögötti, általa a „külső pitvarnak" tartott térrel. Úgy vélte, hogy „eredetileg nyitott bejárata volt" 17 , de hogy ez mit jelent, nem tudjuk. Ugyanakkor a „belső pitvarnak" vélt mai lépcsőházzal egy széles, nyitott ív kötötte össze, ezt - és az épület boltozatainak többségét - a kutató a 17-18. századból eredeztette. E „külső pitvarból" vezetett volna fel egy csigalépcső az emeletre, azonban az itteni északi osztófal egyértelműen később épült a külső és belső főfal közé (2. kép). Megépítésére talán a pincelejáró kényelmesebb megközelítése miatt volt szükség, ugyanis innen lehetett elérni a kastély nyugati, mintegy 17 G. Krámer \. m. 98. 409