A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
FELD István: A monoki reneszánsz kastély
harmada alatt kialakított, két helyiségre tagolódó mély pincét, pontosabban az ahhoz levezető, az északkeleti homlokzatra merőleges, lejtős pincegádort. G. Krámer Márta kutatási beszámolója azonban csupán említi az egymástól igen vastag fallal elválasztott két dongaboltozatos pinceteret - csak a lejáró végfalának nehezen értelmezhető háromágú lőréséről szól bővebben. Ma mindenesetre egy modern átalakítás teszi lehetetlenné részletei vizsgálatát (l.kép). A földszint „belső pitvarát" tárgyalva a kutató az itt és az emeleten megfigyelt - elfalazott - nyugati ablakokat, födémgerenda-fészkeket a mai lépcső megépítése előtti periódushoz kötötte. Nem szólt viszont a földszint kerek saroktornyához kapcsolódó helyiség élszedéses kőkeretű ajtajáról - melynek egy nem teljesen egyértelmű felmérése maradt csupán fenn - s az északkeleti falában igen magasan feltárt, a mai boltozatot megelőző nyílás belső kávájáról sem (12. kép). Az emelet vonatkozásában csak általánosságban érintette G. Krámer Márta az északi és keleti terekben előkerült falfestést és nem szólt bővebben a két északi tér közös falának kutatásáról sem. Az ismert dokumentációs anyag tanúsága szerint e fal keleti oldalán, közvetlenül az északi külső homlokzati fal mellett, egy egyszerűbb profilokkal tagozott reneszánsz kőkeretes ajtó felső részét bontották ki (3., 13. kép), felületén itt is fekete festésnyomokkal. Küszöbszintje jóval az utolsó padlózat alá nyúlt. Tőle délre egy másik elfalazott nyílás is előkerült, erről csak annyit tudunk, hogy pontosan a földszint említett „magasan ülő" kávája felett helyezkedett el, azaz azonos lehet vele. Figyelemre méltó, hogy a kerek saroktorony belső emeleti szintje ma is alacsonyabban helyezkedik el, mint a többi teremé. További megfigyelésről nincs tudomásunk, azonban a kutatás és a helyreállítás során számos kőből faragott nyíláskeret-elem is kibontásra került. A leírt in situ kőelemekkel egyezően kivétel nélkül hegyaljai riolittufából készültek, többségük egyszerű elszedett tagozatú ablak- illetve ajtókeretezés, de symatagozatos ablakkönyöklők is ismeretesek s mindezekből nyílások is összeállíthatók (15. kép). Az igencsak hiányosnak tűnő falkutatás áttekintett szerény eredményei és a közvetlen építési adatokat nem tartalmazó írott források alapján G. Krámer Márta nem vállalkozott arra, hogy az épület építési idejét és legkorábbi formáját meghatározza. Általánosságban úgy vélte, hogy az „első periódusban kétszintes, szabálytalan alaprajzú, hengeres saroktornyú gótikus épület volt, melyet később reneszánsz részletekkel bővítettek" 18 , de arról nem szólt, mi minősülne gótikusnak a kastélyon. Valószínű, nem esett abba a hibába, hogy az egyszerű, elszedett keretelésű, általában alárendeltebb tereket 7. kép. A déli homlokzat földszinti kőkeretes ablaka lSG.Krámeri.m.99. 410
