A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

6. kép. A Vörös-torony Ny-K-i keresztmetszete az Olasz-bástya rétegsorával Ez azonban csak az utolsó, bár talán a legdurvább változás volt, amely a torony II. emeletét érintette. Azt megelőzően, 1639-ben egy lőporrobbanás már kidöntötte a keleti téregyüttes külső falait - erről, valamint újjáépítéséről, a délkeleti „bokályos ház" török falicsempéiről s végül a torony mai képét meghatározó fiatornyos ágyúterasz emeléséről azonban már a Rákóczi-birtoklás korának írott forrásai is tudósítanak bennünket.

28 De ahogy a Vörös-torony építéséről nem rendelkezünk egyetlen oklevéllel vagy más levéltári forrással, ugyanúgy nem tudtunk annak a nagy átalakításnak még a tényéről sem, amelyet ugyancsak régészeti módszerek alkalmazásával sikerült felfedeznünk. A toronnyal foglalkozó kutatóknak ugyan már korábban is feltűnt a délnyugati, befalazott ablaksor illetve néhány kisebb lőrés az északnyugati és az északkeleti oldalon. Détshy Mihály ezeket úgy értékelte, mint egy újabb, közelebbről azonban nem részletezett, később megszüntetett emelet emlékeit.

29 Különös szerencsénkre azonban a falazat kötőanyagának, sőt falazóköveinek ritka markáns váltása - egy szinte hófehér habarcs és fekete riolitdarabok alkalmazása - azonnal felhívta a figyelmünket arra, hogy itt egy új építési periódusról van szó. Kiderült, hogy ennek során a nagyterem mindhárom vastag falát a padlótól mért mintegy 2 m-es magasságig körben visszabontották, sőt néhány szakaszon még alacsonyabban maradt 28 L. mindezeket legutóbb Détshy 13. jegyzetben említett, 1996-ban kiadott munkájában. 29 L. a 10. jegyzetben i. m. 24., valamint a 23. oldalon található rajzi rekonstrukció. 385