A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

7. kép. A Vörös-torony ÉNy-i homlokzata az építési periódusokkal és az Olasz-bástya rétegsorával, (I/A-B: 1534. II: 1600 körül, IV: 1656) meg az eredeti fal. Északnyugaton két hatalmas ágyúlőrést alakítottak ki benne (7. kép), délnyugaton ugyanakkor egy hatalmas ablakfülke váltotta fel az itt volt két kőkeretes ablakot, keretelemeiket - kiegészítve egy, valamelyik palotaszárnyból származó, megcsonkított kettős ívszakasszal - új elrendezésben használták fel (9. kép). Még jelentősebb volt azonban az, hogy a visszabontott falkoronán körben - tehát U alaprajzon - egy, nyilvánvalóan az alsó szintek belső védőfolyosóit utánzó boltozott folyosót alakítottak ki (5. kép), amelynek feljárója a nagyterem délkeleti sarkából illetve az északkeleti kis szobából nyílhatott. Hogy itt mindenképpen egy, a torony védhetőségét fokozó átalakításról volt szó - miközben a sík mennyezetes nagyterem továbbra is használható volt - azt a folyosó északkelet illetve nyugat felé irányuló, kisebb kaliberű tűzfegyverek számára szolgáló lőrései egyértelműen jelzik. Meglepő ugyanakkor, hogy nyugat-délnyugat felé már nem szabályos lőrések néznek - az itt szélesebb belső folyosó külső falának nyílásaiba egyértelműen másodlagosan - megcsonkítva, szabálytalanul - beépítve olyan reneszánsz ablakkereteket láthatunk, amelyek párjai vitathatatlanul a torony építésével egykorúak (9. kép).

30 Ma már aligha deríthető fel, mi volt az oka annak, hogy délnyugat felé 30 Ránk ugyan csak egyetlen ilyen, keresztosztós, díszes frízzel ellátott ablak maradt meg in situ az I. emeleten - ez a belső lépcső megvilágítását szolgálta, elég szerencsétlenül beszorítva a bejárati kapuzat fölé -, az összes többi változtatta helyét, de értékelésük nem képezheti vita tárgyát. 386