A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében

4. kép. A Vörös-torony II. emeleti alaprajza az építési periódusokkal (jelkulcs: l. a 2. képnél) Ezzel szemben az már biztos, hogy a Vörös-torony építésének legelső, bontott kőanyagot is felhasználó építési fázisában nem pontosan azt az épületet tervezték, ami végül is elkészült. Míg ugyanis a délnyugati homlokzaton az első emelet padlószintje magasságában egy közel vízszintes vonalban ér véget a „kváderkockás" falazat, a délkeleti oldalon e magasságban be nem fejezett lőréssor maradványait is felfedezhettük a falkutatás során (10. kép). Bár ezek ma - elég félrevezető módon - szinte pártázatként lettek bemutatva, lényegében arról lehetett szó, hogy eredetileg itt meg akarták ismételni az alsó, pinceszint többágú lőréses folyosóját. Hogy ez pontosan milyen lett volna, arra nem volt módunk adatokat nyerni - ez csak a falazatba való nagy kiterjedésű belebontással lett volna lehetséges -, azt azonban tudjuk, hogy ugyanekkor a délkeleti toronyfalban egy belső feljárófolyosó kialakítását is megkezdték. Használatára azonban már nem került sor, mivel időközben a koncepció megváltozott, addig valószínűleg nem tervezett osztófalak, boltozatok, továbbá kényelmes belső lépcső készültek és a védőfolyosó egy fél szinttel magasabban került megépítésre.

26 Hogy mindennek mi lehetett az oka, ma már felderíthetetlen, mint ahogy azt sem fogjuk sohasem tudni, hogy szünetelt-e egyáltalában néhány hétig-hónapig maga az építkezés - annyi bizonyos csupán, hogy a második építési fázisban már nem használtak (vagy alig használtak) bontott kőanyagot, s az ekkor elkészült I. emelet díszes késő reneszánsz ablakkereteit már a közeli kőbányákban fejtett kőhasábokból faragták. 26 Részletesebben Lali. jegyzetben i. m. 383