A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)
DANKÓ Katalin–FELD István–SZEKÉR György: A régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében
zett várostörténeti monográfiából - korai halála miatt - Szűcs Jenő csak az Árpád-kor időszakát feldolgozó fejezetet készíthette el. 15 A régészeti módszer egy konkrét emlék esetében amúgyis főként akkor bír jelentőséggel, ha azt elemezzük, hogy milyen eredményekhez juthatunk, ha az írott forrásoktól függetlenül alkalmazzuk az ásatás és a falkutatás eredményeit. Ugyanis hangsúlyoznunk kell, hogy felfogásunk szerint egy ma is magas falakkal álló történeti épület esetében a régészet nem csupán az utolsó terepszint alatti ásatást - a különböző „kultúrrétegek" elemzését - foglalja magában, hanem legalább olyan fontos része maguknak a falazatoknak a kutatása is, azaz a különböző habarcs- és vakolatrétegek, nyílások, kőfaragványok vizsgálata. A sárospataki vár esetében először ásatásra került sor - már szinte azonnal az épület 1949-től szinte napjainkig folyamatosan zajló műemléki helyreállítása megkezdése után. Dercsényi Dezső 1950-ben még csak a délnyugati fal előtti keskeny blokkban termeltette ki a Vörös-torony körüli terület feltöltését, amelyet Gerő Lászlóval együtt a 16. századból eredeztetett, bár a leletanyag inkább 17. századi volt. 16 A rendszeres feltárás azután 1958-ban kezdődött meg, előbb Kovalovszky Júlia irányításával, majd 1963-65 között Molnár Vera, 1966-69 között Gömöri János, s végül 1970-től Dankó Katalin vezetésével. Bár e munkákról csak Molnár Vera és Gömöri János számolt be írásban 17 , a rendelkezésünkre álló s jelenleg éppen feldolgozás alatt álló dokumentációs adatok alapján összefoglalhatóak főbb eredményei. Mindenekelőtt megállapítható, hogy az ásatás alapvetően négy fő területre terjedt ki. A legjelentősebb munkát a Vörös-tornyot három oldaláról körülölelő hatalmas ágyúvédőmü feltárása jelentette, amelynek felső részét még a 18. század elején bontották le. Belső és részben külső részének teljes feltöltésére azzal kapcsolatban került sor, hogy a 19. század első felében a Vörös-torony környéke az angol tájképi park része lett, s a bástyafalak egy részéhez kívül üvegházak is épültek. A kutatás egyrészt tisztázta az Olasz-bástyának nevezett építmény egykori formáját és két fő építési periódusát 18 , valamint bebizonyította, hogy maga a Vörös-torony egy, a sziklás altalajba mélyített teknőszerű mélyedésben épült fel, mégpedig úgy, hogy legalsó szintje többágú szakállas pus15 Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 1993. 1-58. - E munkában azonban a pataki királyi udvarház lokalizálásával kapcsolatban néhány késő középkori adatot is említ. Meggyőzően bizonyítja, hogy a mai rk. plébánia telkére helyezhető udvarház Patak magánföldesúri kézre kerülése után a Perényiek, majd a Pálócziak Mátyus-ága birtokában volt, s ezt említették 1529-ben pallacium, 1567-ben domus domini terrestris, 1577-ben pedig alsó vár néven, s ez a 17. században a jezsuiták kezére jutott. A másik Pálóczi-ág lakóhelyét a város északi, Héce nevű részén ugyanakkor a szerző mint „a középkor-végi sárospataki vár magját" említi, s hangsúlyozza, hogy az írott források szerint 1528-ban teljesen elpusztult. Alaptalan ugyanakkor az a megjegyzése, miszerint az rk. plébánia 1970 körüli renoválását a régészek nem használták fel a terület megkutatására - ez ugyanis kifejezett törekvésünk volt, az azonban a Rákóczi Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség akkori vezetése támogatásának hiányában illetve ellenállása miatt hiúsult meg s marad későbbi generációk feladata. 16 Dercsényi Dezső-Gerő László: A sárospataki Rákóczi-vár Bp. 1957. 8., 3-4. kép 17 Molnár Vera: Beszámoló a sárospataki vár 1963-64. évi ásatásáról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve V. (1965) 213-222., uő: A sárospataki bokályos ház. Fólia Archaeologica XXII (1971) 183-215., Gömöri János 6. jegyzetben id. 1971. évi műve 163. 18 Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1955-1962-ben. Magyar Műemlékvédelem 1961-1961. Bp. 1966. 72-78. A korhatározás elsősorban a fennmaradt korai alaprajzok és 17. századi írott források alapján történt, így csak annyi volt megállapítható, hogy a bástya belső falvonulata még a Perényiekhez köthető. Nem sikerül ugyanakkor meghatározni annak az alig 90 cm széles falcsonknak a korát és szerepét, amely hegyesszögben metszette a déli bástyafalat, s mind dél, mind pedig észak felé folytatás nélkül megszakadt. Ez lehet az egyetlen olyan eddig ismert falazat a vár területén, amely elvben akár a Vöröstorony építését is megelőzhette, jellege azonban nem ad lehetőséget további következtetésekre. 378
