A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

CZEGLÉDY Ilona: A diósgyőri vár feltárása

errefelé lejtett. A jelenlegi - a 14. századival azonos -járószint alatt őskori: bronz- és vaskori leletek kerültek elő, bizonyítva a hely ősi használatát. A 14. századi Anjoupalota korábbi feltárásait is hitelesítettük, amennyire ezt a lepusztult falak, szintek lehetővé tették. A 14. századi Nagy Lajos-kori vár tehát minden bizonnyal az Ernye család nemzetségi várának lebontott maradványaira épült rá. 1964-ben a teljes külső vár, a falszorosok feltárása történt meg. A keleti falszorosban, észak felé haladva, a rondella előtt-alatt előkerült az Ernye-vár eredeti bejáratának maradványa, kibontakozott a falszoros (keleti) ikerkapu tornyának két helyisége, a külső várfal egész szerkezete. A kaputornyokhoz vezető kis csigalépcsőházak maradványai, továbbá két, stratégiai célból készített, a keleti belső palotafalra merőleges vastag fal. A déli falszorosban szintén az ikerkapu-toronypár került elő a csigalépcsőkkel, továbbá itt bontakozott ki az Ernye-vár külső falának bizonyult - a külső várfalövnél korábbi - falvonulat. Itt találtuk a legegységesebben (a szemétgödrökben) megmaradt Anjou-kori régészeti leletanyagot. A nyugati - keskenyebb - falszorosban szintén előkerült az Ernye-vár külső falának maradványa, a falszoros északi felében már korábban feltárt védőmű előtt a nyugati kaputoronypár. Az északi falszoros nyugati szögletében nagyméretű konyha és kulcsárház, a hatalmas északi kazamatasor hat ágyúállásos, többszintes maradványa; számos különböző korszakból származó építészeti maradvány látott napvilágot. 1965-ben a kitűzött cél a várárok kutatása volt, központjában a nyugati kaputoronypár előtt sejthető, az árkot átszelő fahíddal. A tervet - a szokatlanul magas talajvíz miatt - csak részlegesen oldottuk meg. Teljesen feltártuk a külső várfalöv külső burkolatának megmaradt, feltárható részeit (a helyreállítás miatt erre feltétlenül szükség volt), mintegy három helyen vágtuk át az árkot a talajvíz szintjéig. 1965 őszén a feltárás egyik legérdekesebb mozzanata volt a nyugati bejárat előtti fahíd gerendavázának, illetve az árokba zuhant maradványainak kiemelése. Az árok ellenfalától a kaputorony faláig 3 egymás fölötti rétegben 3 híd gerendái feküdtek, közöttük sok értékes kőfaragvány és más régészeti lelet. 1967-ben ismét a várárok lehetséges mértékű kutatása folyt, és a nyugati bejárat előtt sejthető elővár, a későbbi „huszárvár"-nak bizonyult terület kutatása. Összefoglalva: a feltárás mint 25 000 köbméter földet mozgatott meg. A belső és külső várban megtörtént a teljes feltárás, de a várárokban és a huszárvárban csak kisebb kutatásra nyílt lehetőség. A virágoskert, a vadaskert területén terepbejárás folyt, ott a helyszíni megfigyelések, továbbá a régi fényképek, térképek adataiból bontakozott ki a történeti topográfia. A palota belsejében a lakószárnyak közepén, illetőleg alapfalai alatt tártuk fel a 13. századi kővár alapfalait. Felmenő fal csupán a délkeleti torony melletti helyiségben maradt meg, ahol ezt a ferdén, támfalszerűen épített falat be is mutatjuk. Az Ernye-féle várat megelőző periódusokból csupán kisebb falnyomok maradtak meg. A 13. századi külső vár fala a déli illetve a délkeleti falszorosban került felszínre. A termésszikla és a várfal közötti feltöltés háborítatlanul megőrizte az Anjou-kori palota használati tárgyait; edényeket, faragott csontokat, fémtárgyakat. A falszorosban köröskörül 4-6 méter vastag, bokrokkal, fákkal benőtt törmelékréteget kellett eltávolítani. A külső várkapu tornyainak szintjéig, tehát a 14. század végi járószint mélységéig hatolt le az ásatás, néhány helyen, így például a rondella előtt és a déli kaputoronynál pedig egészen a termésszikláig. 370