A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

CZEGLÉDY Ilona: A diósgyőri vár feltárása

A régészeti munka a várfalakon belül a lehetőség szerinti teljes feltárásra törekedett. Eredménye, hogy napvilágra kerültek a vár évszázadok óta földben rejlő falai, építészeti részletei, gazdag leletanyaga, és ezzel lehetségessé vált az építéstörténeti korszakok szétválasztása, az elméleti rekonstrukció, később a tényleges helyreállítás. A műemlék helyreállítás módszere Diósgyőrben a részleges helyreállítással egybekötött romkonzerválás. A restaurálás elsősorban az eredeti felületek maximális megtartására, az előkerült eredeti faragványok visszahelyezésére törekedett. A műszakilag szükséges kiegészítések, rekonstrukciók következetesen a műemlék anyagától elütő vasbetonból készültek. 1968-ra jutott el az egész diósgyőri kutató-helyreállító munka oda, hogy új gazdát kellett találni számára, ugyanis a területileg illetékes Herman Ottó Múzeum már 1963ban lemondott a diósgyőri vár régészeti leleteinek befogadásáról, sőt az előző évtizedekben ide bekerült diósgyőri anyagot is felajánlotta; az 1968-ban - a Művelődési Minisztérium engedélyével Miskolc Város Tanácsa által - létrehozott Diósgyőri Vármúzeum részére, amely 1968. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára. 1968-ban a városi kezelésbe átadott vár helyreállítása zajlott, illetve a várbejárat előtt hatalmas tereprendezés történt: a huszárvár területének leválasztása az utca területéből... 1969—72-ig belső, múzeum-átalakítási munkák zajlottak, kiállításrendezés (tanulmányi raktárak). 1973-ban - váratlan lehetőségként - leletmentés jelleggel, a diósgyőri városközpont épület-beruházásának járulékos pénzéből sor került a vártól mintegy másfél kilométerre lévő, diósgyőr-majláti volt pálos kolostor, az egykori „Corpus Christi" kolostor kutatására. Ez a feltárás az egész diósgyőri vár építéstörténetében is váratlan, új lehetőséget, új szemléletet hozott. A diósgyőr-majláti pálos kolostor kutatása 1973. április 26-tól május 31-ig tartott, bebizonyította a féltárás előtt összegyűjtött - a barokk kolostorra vonatkozó - adatok hitelességét és a gótikus kolostor létét, alaprajzi rendszerének néhány lényeges pontját. A történeti forrásokból tudható volt, hogy állt itt a területen egy középkori pálos kolostor, amelyet Ákos nembeli Ernye fia István nádor építtetett 1304 körül, amelyet 1526-ban elpusztítottak. 1739—42-ig a sajóládi pálos kolostor filiájaként újjáalakították. Ezt a kolostort 1786-ban, a rend feloszlatásakor ismét szétdúlták, a birtok a diósgyőri uradalom, majd az erdészet tulajdona lett, akik építve-bontva napjainkig használták. A 18. századi barokk kolostorterület azonos az ásatás előtt ismert alaprajzokkal és kiterjedéssel. A barokk rendház alatt fekszik a megközelítően azonos alaprajzú, szabályos típusú középkori rendház. A kutatás láthatóvá tette a rendház nyugati szárnyának falait, és a kápolna sokszögű, támpilléres, keletéit szentélyzáródását, valamint az északi oldalon a csontházat; a középkori rendház déli oldalán a két helyiségből álló bejárati toldalékot, mellette újabb kori ciszternát; a középkori rendház keleti oldalán kb. két méter mélyen fekvő padozatán álló falakat és nyíláskeret köveket. A rendháztól délre, 14 m távolságra, egységes alaprajzú középkori épület került elő. Az épület oldalfolyosóra fűzött három helyiségből és egy alárendelt térből állt. A középkori épület egy tőle keletre álló korábbi épület körvonalaihoz illeszkedik. Ugyancsak erőteljesebb falak jelentkeztek a templomtól délre, valamint az út mellett talált középkori épület keleti oldalán. Az egymástól 70 méterre lévő falak feltehetően összetartoztak és falvastagságukkal, toronyszerű tagolásukkal, támpillér alapozásukkal egy megerősített építményre utalnak, amely sokkal korábbi, mint a kolostor. 371