A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

CZEGLÉDY Ilona: A diósgyőri vár feltárása

A DIÓSGYŐRI VÁR FELTÁRÁSA CZEGLÉDY ILONA 1775-ben szerepel először a Conscriptióban, hogy a vár rom, 1776-ban mondják a „diósgyőri ócska templomban az utolsó könyörgést". A faluban elkészült az új templom, és megépülte vei odaköltöztették az egyházi felszerelést. Csak a 18. század végén szűnt meg a vár falai között az élet, nőtte be a gyom az elhagyott épületet, azóta rombolja a szél, az eső és az ember. Mintegy száz esztendőn át pusztult teljesen gazdátlanul a vár, akkor öltötte fel azt a képet, amelyet a 19. század elejéről fennmaradt festmények, rajzok mutatnak: sűrű bozóttal benőtt domb tetején áll négy vaskos torony, az összekötő szárnyak, és a külső vár falait csak sejteni lehet, csupán az északi kazamatasor boltozatai láthatók. Magyarországon a 19. század közepén a nemzeti múlt letűnt nagysága utáni nosztalgia lassan átalakult a múlt értékeit felderíteni, megőrizni kívánó törekvéssé. 1856-ban Henszlmann Imre figyelt fel rá, hogy a diósgyőri királyi vár kápolnájának még mindig igen szép részletei láthatók. Ám hosszú idő telt el addig, amíg a figyelemfelhívástól a romok pusztulásának megállításáig jutottak. 1873-ban a diósgyőri uradalmi prefektus még bontatja a vár köveit, hogy az uradalmi gazdatisztek számára lakásokat építsen. A vár környékének régi házaihoz építőanyagként használták a szépen faragott kváderköveket, konzolokat stb. A Műemlékek Országos Bizottsága 1892-ben adott megbízást a rom felmérésére. Rövidesen elkészült egy egész sorozat rajz a tornyokról, a palota látható maradványairól; ekkor még sok boltozat ép volt, és az északi kazamatasor földszintje is állt. Ezek az évek (1894-1898) a vár iránti érdeklődés jegyében teltek el: megtaláltak egy sor faragott követ, amelyet a várból hurcoltak el. A miskolci minorita templom falából bontották ki a várkápolna díszes köveit: a diósgyőri pálos romok kerítéséből előkerült a „Diósgyőri Madonna" néven ismertté vált reneszánsz oltártöredék. A vár romjai között értékes tárgyakat is találtak. A 19. század végén nemcsak a tárgyi emlékek vizsgálata, a rom felismerése történt meg, hanem elkezdték gyűjteni a Diósgyőrre vonatkozó okleveleket, történeti forrásokat, tanulmányozták Diósgyőr múltját, történeti szerepét, jelentőségét. Levéltárosok, építészek egész sora foglalkozott a várral mint történeti-művészeti emlékkel. Az Erdőkincstár bekeríttette a romot, hogy ezzel megakadályozza a kövek további széthordását, és kisebb állagmegóvási munkákat végeztetett. 1926-ban Möller István elkészítette a vár első szakszerű építészeti leírását. A Műemlékek Országos Bizottsága javaslata az, hogy a várromok elrejtett részeit szakszerű ásatásokkal tárják fel. Ennek eredményeképpen az első tudományos igényű feltárás 1934. október l-jén kezdődött az akkori „libalegelő képét mutató várromban", a helybeli Erdőhivatal segítségével, a Műemlékek Országos Bizottságának szakmai irányításával. Pontos naplót 367