A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

CZEGLÉDY Ilona: A diósgyőri vár feltárása

vezettek, felmérési rajzokat készítettek a munkáról. Az 1934-1936-ban folyt ásatással sikerült tisztázni a belső palota alaprajzi rendszerét. Gazdag régészeti leletanyagot találtak a több méter vastag feltöltésben. Az anyagi keret azonban kimerült, nem volt pénz sem a feltárás folytatására, sem a romok konzerválására. Mind a műemlék tudományos kutatására, mind pedig megőrzésére, a konzerválás új módszerének kialakítására csak 1945 után került sor. 1953-ban a várrom tornyai beszakadt kürtők voltak. A belső vár 1936-ban feltárt, konzerválatlan maradványai omladoztak, az egészet sűrűn benőtte a gaz. A külső várat gyepes dombok, orgonabokrok, fák takarták. A műemlék védelme kezdetben csak az életveszély megszüntetésére irányult. Az évről évre fokozatosan növekvő összegekből mód nyílt a legveszélyeztetettebb részek helyreállítására, majd 1960-tól kezdve az egész vár feltárásával egyidejűleg a teljes helyreállítási koncepció kialakítására. A műemléki helyreállítási munkákhoz kapcsolódóan sor került kisebb régészeti leletmentésekre (1955-ben Bálint Alajos, 1958-60 között Komáromi József, a Herman Ottó Múzeum akkori igazgatója vezetésével) és tereprendezési munkálatokra. Az anyagi lehetőségek növekedése és az erre fordítható tudományos kutatói kapacitás növelése, megteremtették az új - tervezett - feltárás lehetőségét. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Lócsy Erzsébet végezte el (1960-61) az ÉNy-i ötszögű bástya és kaputorony feltárását, valamint ő kezdte meg a belső vár déli palotaszárnyában a kutatást, ő találta meg az Anjou-kori várnál régebbi periódus első nyomait. 368