A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

GEDAI István: Román kori éremművészet Árpád-házi pénzeken

esett Aba Sámuel király aranyozott lándzsáját, aki ezt nem adta vissza a neki hűbért ígérő Péternek, hanem Rómába küldte. Bizonyára azért, mert az a lándzsa a magyar király szuverenitását fejezte ki. Györffy György véleménye szerint - amit igaznak fogadunk el - a pénzen levő zászlós lándzsa egy vexillum, amit a felhőből Isten keze ad át.

8 Ez az átadás a Rómától való spirituális függőséget fejezi ki, hangsúlyozva ezzel a császárságtól való függetlenséget. Györffy logikus következtetéseit mindössze Kovács László vonta kétségbe.

9 István király az első pénzét valószínűleg azonnal koronázása után verette. E felségjog feltételezhető azonnali gyakorlása mellett numizmatikai érvek is szólnak. Egyértelmű ugyanis, hogy a REGIA CIVITAS felirat a regensburgi REGINA CIVITAS-ból származik, márpedig 1004 után Regensburg RATISPONA feliratot használ. István király első pénze - leleteink tanúsága szerint - nem készült nagy tömegben, mégis tudomásunk van utánveréséről is. Észak-Európában ugyanis, ahol ekkor még nem volt önálló pénzverés, az ott forgó közkedvelt pénzeket utánozták, István későbbi típusú pénzeiből számtalan utánveret ismeretes, de már ennek az első típusnak utánzásáról is van példánk, ami Skandináviában került elő. A leletet ismertető Péter Berghaus még mint eredetit ismertette,

10 az ügyetlen, merev vonalvezetésből azonban egyértelműen kitűnik, hogy utánzatról van szó. István király következő pénztípusai - CHN.I.

11 7. és 1. -jóval egyszerűbbek. A két veret éremképei egymással teljesen azonosak, az előlapon egyenlő szárú keresztet találunk, sarkaiban ékekkel, körben STEPHANVS REX körirattal. A hátlapon ugyancsak kereszt van, az első pénztípusról már ismert REGIA CIVITAS körirattal (3. kép). A CNH.I. 7. és 1. csupán pénzláb szempontjából tér el egymástól. A CNH.I. 7. új éremkép mellett megtartotta - átlagsúlya szerint - az első típus pénzlábát, míg az ezt követő CNH.I. 1. esetében olyan lényeges súlycsökkenés következett, hogy indokolt volt feltételezni obulusnak. E meghatározás mellett két érvet hoztak fel: egyik, hogy ez bajor pénzláb szerint obulus-súly, a másik pedig, hogy a magyar pénznek mintát adó regensburgi obulusokon a kereszt sarkaiban ékek vannak, amint a CNH.I. l.-en is. Véleményünk szerint egyik érv sem állja meg a helyét. István első pénzének és az ehhez csatlakozó CNH.I. 7.-nek átlagsúlyául 1,24 g-ot fogadhatunk el. A CNH.I. 1. 0,76-0,8 gos átlagsúlya 1,5 g-os denársúlynak felelne meg, amit az előzőek nem érnek el. Valószínűtlen, hogy egy súlyos, jó minőségű denárverés után felemelik a pénzlábat, de az aszerinti dénárnak csak felét, azaz obulusát verik. Bizonyára gazdasági indokok alapján készültek - Györffy György

12 a füstadó bevezetésével hozza kapcsolatba - a 0,76-0,8 g-os CNH.I. 1. veretek, amelyeket mi inkább dénárnak tekintünk, annál is inkább, mert István utódai alatt a CNH.I. l-hez viszonyítva a pénzeknek lényeges súlyemelése nem történt és László király alatt már forrásaink dénárnak mondják a magyar pénzt. A kereszt szárai közötti ékek sem utalnak egyértelműen obulusra, mert a CNH.I. 7. dénáron is ékek vannak, másrészt bajor obulusokon is előfordulnak más jegyek. 8 Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteihez. Numizmatikai Közlöny. LXXII-LXXIII. (1973-1974). 35-42. 9 Kovács László: A lancea regis a király kezében. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé. 1996. 165-180. 10 Berghaus, Péter: Beitráge zur Deutschen Münzkunde des XI. Jahrhunderts. Hamburger Beitráge zur Numismatik. Heft 6/7. 1952-1953. II. 61-62. 11 Réthy László: Corpus Nummorum Hungáriáé. I. Budapest, 1899. 12 Györffy György: István király és müve. Budapest. 1977. 342-343. 351