A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Tengőd-Hékútpusztán

talpú, boltozatos szárú, négyzetes fülű kengyelek leletkörnyezetét, ill. annak időrendi tanulságait. A számunkra rendelkezésre álló 15 (pontosabban az eleve kétes besorolású és szórványként előkerült szentes-nagytőkéi és a közöletlen gyulafehérvári temetőt leszámítva 13) leletegyüttes viszonylag kevés olyan tárgyat tartalmaz, amely a finomabb időrendi besorolást lehetővé teszi. A három, övvereteket is tartalmazó sír közül a zsombói egyszerű ezüstlemezből kivágott övdíszek a 10. századon belül pontosabban nem keltezhetők,

58 de a rakamazgyepiföldi 2. sírban lelt karéjos övdíszeket sem tudjuk jelenleg a század első felénél pontosabban időhöz kötni.

59 A hazai leletek között nem ismerjük a kenézlői 45. sír övvereteinek a párhuzamait.

60 Az ott nyugvó fiatal férfit Mesterházy K. szerint 920 körül, családja második nemzedéke tagjaként hantolták el.

61 Az ékszerek közül a préselt gömbsorcsüngős fülbevalókat (Koroncó-Újtelep) az egész 10. század folyamán, sőt még a 11. század első harmadában is használták,

62 hasonlóképpen mint a félhold alakú, granulált díszü bizánci függőket (TiszaeszlárBashalom I. temető 3. sír).

63 Ugyancsak a bashalmi sírból származik egy hullámosra hajlított ezüstkarperec, de ezt az ékszert sem lehet a 10. század első felénél pontosabban datálni.

64 A készenléti íjtegezek jellegzetes fúggesztőit (Rakamaz-Gyepiföld 1. sír) ugyancsak a 10. század első kétharmadára keltezhetjük, bár szórványként, másodlagosan felhasználva még a 11. században is felbukkannak,

65 s ugyancsak átnyúlik a 11. századba a szablyák (Tiszaderzs, Sárospatak) és a nyilak, tegezek használata is. A lószerszámok közül a rozettás veretek (Koroncó-Újtelep, Zselickislak) ugyancsak aligha datálhatok a 10. század első kétharmadánál szűkebb időhatárok közé,

66 akárcsak a karoling-normann villásszárú kengyelek (Zsombó, Öttevény).

67 A vizsgált kengyeltípust tartalmazó sírok közül kettő tartalmazott érméket. A kenézlői 45. sírban Ahmed ben Ismail számánida emír 295-299 H = 907/8-9-911/12ben kibocsátott dirheme feküdt. Az érme hajdani utolsó tulajdonosa egy 20 éves kora körül elhunyt fiatalember volt, aki tehát legkorábban a honfoglalás körüli években születhetett, de már a Kárpát-medencei új hazában vált felnőtté.

68 A lószerszámához tartozó kengyelt így semmiképpen nem szerezhette a keleti szállásterületen. Fokozottan érvényes ez a szomódi harcosra. Az ő életkorát sajnos nem ismerjük, két dirhemét azonban 295 H = 907/8-ban ill. 311 H = 923/24 között verték, így szinte teljes biztonsággal kizárható, hogy még Etelközben vagy Levédiában töltötte volna ifjúkorát. 58 Lőrinczy G.-Szalontai Cs., 1993. XII. t. 3-9. 59 Révész L., 1996. 106., 118-119.; Mesterházy K, 1990. 238. szerint e verettípus keleti párhuzamai (Krjukovo-Kuzsnovo, Tabaevka) alapján a honfoglaló első generáció hagyatéka. Az övveretek finomabb keltezésének lehetőségéről, ill. korlátairól Révész L., 1996. 131-132. 60 FettichN., 1931.77. kép 61 Mesterházy K., 1990. 245. 62 Révész L., 1988. 141-159. 63 Dienes /., 1956. 57. t. 8.; Mesterházy K, 1990a 92-94. 64 Szabó J. Gy. 1978-79. 64. 65 Révész L., 1996. 159-160. 66 Révész L., 1996. 60-62. 67 Mesterházy K, 1981.211-222.; Kovács L., 1985. 125-139.; Kovács L., 1986. 195-225. 68 Mesterházy K., 1990. 245. szerint az ifjú kenézlői harcos a temető második generációként meghatározható sírjai között nyugodott. 280