A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori temető Tengőd-Hékútpusztán

lándzsacsúccsal együtt.

48 E kengyeleket tehát nem vehetjük számba a 10. századi leletek között. 3. Kótaj. Teleki L. birtokán talált sírokból származik egy körte alakú és egy hurkos fülű kengyelpár, egy csikózabla és egy lándzsacsúcs. A nyilvánvalóan összekeveredett, különböző sírokból és korszakokból való leleteket Hampel J. megtévesztő módon úgy párosította egymás mellé (egy-egy körte alakú kengyel mellé egy-egy hurkos fülűt illesztve), mintha e párok egy leletegyüttest képeznének, s azokat az avar-bolgár továbbélés ritka emlékeinek egyikeként értelmezte.

49 E gondolatmenetet folytatta a későbbiek során Nagy G. is.

50 Az azonos anyagú hurkosfülű kengyelek és a lándzsa jellegzetes korai avar tárgyak,

51 így törölnünk kell azokat a honfoglalás kori leletek sorából. 4. Ismeretlen lelőhelyű kengyel

51 (6. kép 2, 9. kép 3). A hosszú, töredékes fülű kengyel szárai rombusz átmetszetűek, boltozatos ívelésűek. A szárak végeit ötszög alakúra kalapálták, a széles, bordázott talpaló (melynek csak az indítása maradt meg) Valakban kapcsolódik a szárhoz. Ilyen csücskös végű talppal kialakított kengyeleket a kései avarok használtak, így minden bizonnyal e tárgyat is a 8-9. századi emlékek közé kell sorolnunk. A tárgy közöletlen. A honfoglalás kori sírokban talált kengyelek teljességre törekvő felgyűjtése mindeddig nem történt meg, éppen ezért a különböző publikációkban alkalmazott szakterminológia sem egységes. Még a korszak kengyeleinek főbb típusait áttekintő elemzések sem tarthatók teljesnek, hiszen azokból éppen a fentiekben bemutatott kengyelek teljesen hiányoznak.

53 Szabatos leírás mindössze a trapéz alakú vállas kengyelekről,

54 valamint az egyenes talpúak közül a különböző fajta karoling-normann kengyelekről született.

55 A további, néha szaltovói típusúnak nevezett egyenes talpú kengyelek között is valójában többfajta változat különíthető el. Az imént bemutatott 15 lelet között leggyakoribbak azok, amelyek négyszög (többnyire négyzet) alakú füle rövid, lapos, széles nyakkal kapcsolódik a rombusz vagy kerek átmetszem szárakhoz. Lapos, szélesre kalapált szárakkal ilyen kengyeleket nem készítettek. További lényeges sajátosság, hogy (szemben a körte alakú, a vállába kovácsolt fülű vagy a trapéz alakú, vállas kengyelekkel) a lovasfelszerelés e darabjai mindig szimmetrikus formájúak, egyetlen példát sem találunk arra, hogy a ló oldalához támaszkodó (belső) kengyelszár rövidebb, meredekebb lenne mint a külső, íveltebb, hosszabb szár. Fontos megkülönböztető jegy az is, hogy a szárak alul korong vagy ellipszis alakúan, laposan kiszélesednek (kiemelkedő dudor ellenben soha nincs rajtuk, mint pl. a trapéz alakú, vállas kengyeleken), majd trapéz alakban tovább szélesedve csatlakoznak (legtöbbször 90°-os, vagy ahhoz közelítő szögben) a talpalóhoz. A széles, lapos talpak leggyakrabban egyenesek, ritkán enyhén domborúak, és nincs rajtuk bordázás. Az avar kengyelektől - amelyekkel a felületes szemlélő könnyen összekeverheti e típust - élesen elkülönítik e jegyek, valamint még egy sajátosság: a 10. századi darabokon soha nem tapasztalható az, hogy a szárak „túlfutnának" a talpalón, ül. 48 Bóna L, 1986. 171.; Kovács L, 1971. 86. 49 Hampel J., 1902. 299-300. 50 Nagy G., 1913.270-274. 51 Csallány D., 1958. 41.; Kovács L., 1971. 87. 52 MNM Honfoglalás kori gyűjtemény, ltsz. 11/1952.1. 53 Ezek közül Ruttkay 1976. csak a pozsonyvezekényi kengyelpárt említi. Igaz, erre magyarázatul szolgál az a tény, hogy anyaggyűjtése csupán Szlovákia területére korlátozódik, s onnan napjainkig valóban nem ismerünk olyan leleteket, amelyek e típusba tartoznának. Kovács 1986b honfoglalás kori kengyeleket bemutató típustáblájából pedig hiányzik a tárgyalt változat. 54 Kovács L, 1986. 204-223., Kovács L., 1986a. 110-113. 55 Kovács L., 1985. 125-139.; Kovács L., 1986. 195-204.; Mesterház? K, 1981.211-222. 277