A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

rűt. Ezüstlemezek, és egy csontfésű töredéke került elő a boka melletti gyöngyökkel együtt - valószínűleg gyöngyözött tarsolyát tették ide. A bal térde mellé helyezték bronzból öntött, tűzónozással díszített tükrét. A 2. számú sírban egy 50-56 éves nő nyugodott. A mellkasa táján előkerült 2 db, kerekre kalapált ezüsttűn kívül semmi más melléklete nem volt. A sír jelentős mélysége, és a koponyán felfedezhető kisebb méretű torzítás arra utal, hogy az idősebb nő mégsem szolgálója, hanem valamilyen rokona lehetett a gazdagon felékszerezett fiatalabbnak. A fiatal nő ékszerei az 5. század ismert darabjai, melyek „inkább viselőjének társadalmi rangját, semmint ethnikai hovatartozását hangsúlyozzák, szinte nemzetközi viseletnek számító darabok".

68 Meglepő, hogy a viseletből hiányoznak a fibulák. Bóna István említi, hogy pl. a longobard nők a nászéjszaka után, az újdonsült férj ajándékaként kapták meg a fibulát.

69 Elképzelhető, hogy a „nemzetközi divatcikknek számító ékszerekkel", ám fibulapár nélkül eltemetett nők hajadon leányok voltak. A tömör öntésű karperecek párhuzamait szép számmal ismerjük. Viselték ezeket a gepidák és az alánok, a keleti gótok csakúgy. Méretük azonban általában nagyon kicsi. Elképzelhető, hogy ezeket, ellentétben a fibulákkal, már kislánykorban megkapták, és viselték életük végéig. Nem volt fibula a Mezőkövesd-Nyárfa utca 8. szám alatt, 1932-ben előkerült női sírban sem. Kb. 2-2,5 méter mélyen találták, gödörásás közben, egy dombos magaslaton álló ház udvarán. Leszih Andor értesülése szerint már a szomszédos telken is találtak „csontokat és agyagedényeket", valamint a Nyárfa u. 8. számú ház kapujának és kerítésének készítésekor, az oszlop leásásakor is előkerült egy emberi lábszár. A csontváz keletelve feküdt. „Orvosok" megvizsgálták, és azt állapították meg, hogy 30-35 év körüli életkorú, 165-170 cm magas, inkább kerekded, mint hosszú, magas koponyájú volt. A csontváz hollétéről nem tudunk. A leletek a Herman Ottó Múzeumba kerültek: poliéder csüngős arany fülbevalópár, almandin vagy gránát(?) lapocskákkal díszítve; arany tű, egyik vége hegyes, tehát valóban tűzésre használták, a másik vége kétfelé kalapált spirális; lapos, korong alakú borostyángyöngy.

70 A mezőkövesdi fülbevalóhoz hasonló darabok kerültek még a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe Miskolc-Sajópart (ez csak 1 db) és Ede lény- Lánczi völgy lelőhelyek megjelölésével, vásárlás útján. A lelőkörülményekről, és az esetleges többi tárgyról nem tudunk. A Lánczi-völgy közelében Árpád-kori temető leletmentésekor „germán" telepjelenségeket figyeltek meg. Egy gödörben 2 db díszített, kétoldalas csontfésű töredékei, és egy világosszürke, éles hasvonalú, besimított rácsmintával díszített edény került elő.

71 A fentebb említett, színpompás gyöngyökkel ékesített viselethez képest (Tiszalök, Kapolcs) a szentistváni sír gyöngykészlete nagyon szegényesnek tűnik. A nyak körül talált, porladó, apró fehér és sárga gyöngyök füzére „visszaköszön" a 3. számú lelőhelyen talált, magányosnak tűnő, torzított koponyájú női sírból. Egyéb mellékletet nem találtunk a mély (-230 cm), és rabolatlan sírban. A szentistváni sír gyöngyei a mellkas jobb oldalán, mintegy a fibula folytatásában, félkörben helyezkedtek el. 68 Uo. 99. 69 Bóna István: A középkor hajnala. Bp. 1974. 71. 70 Leszih Andor. Magyar Jövő 1932. április 3. 71 Edelény-Cseb, Gádor Judit ásatása. Közöletlen. HOM Adattár. 258