A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

ellenben a magyarországi lemezfibulás együttesekben sincsenek meg a Marosszentannára oly jellemző púposhátú csontfésűk. Felismerte, hogy a sima ezüstlemez-fibulák nem választhatók el élesen az arannyal borított, ékköves példányoktól. Példaként hozta a szilágysomlyói II. kincs némely fibulájának alakját és szerkezetét, sőt a díszítés beosztását is: egyes daraboknál a fej- és a láb háromszög, illetve félkör alakú rekeszmunkáit, a már itt is meglévő merevítőléceket.

40 Felismerte a sugaras hátú bronztükrök (nomádtükör) jelentőségét, mely az akkor ismert magyarországi leletek közül hétben fordult elő. Az a tükör, mely a kaukázusi sírokban leginkább az 5. századtól került elő. Ez utóbbi körülményt jelentősnek tartotta a lemezfibulás csoport időrendje szempontjából. Újabb érvként említette, hogy ezek a tükrök hiányoznak Marosszentanna gót sírjaiból, és nincsenek meg a spanyolországi nyugati gót anyagban sem. A kutatás hiányosságait is magán hordozó elterjedési térkép alapján három csoportot vélt elkülöníthetőnek: a keleti csoportban a fibulák minden fejlődési szakasza mellett kevés változatban fordultak elő a kifejlett példányok. A középső' csoportban (Közép-Európában) előforduló fibulák magukon viselik a pontusi, az ékköves fibulák hatását, de már megjelenik rajtuk késő római provinciális elemként az ékvágás és a csavart indadísz. A harmadik, a nyugatra eljutott példányokon az előző hatások már alig érvényesülnek, a fibulák stílusa letisztulni látszik, díszítésük szinte egyféle elemre korlátozódik. A Felső-Tisza-vidéken előkerült, egymáshoz közeli lemezfibulás leletekben egy népcsoport asszonyainak temetkezését sejtette Kovrig Ilona. A leletek többségénél előforduló ékvágásos és csavartindás csatok, a sugaras hátú tükrök, a szilágysomlyói kincs körével kimutatható rokonság, valamint a leletek időrendje és földrajzi elhelyezkedése alapján azt is megjegyezte, hogy mindez nem kedvez a nyugati gótok hagyatékával való azonosításnak. Felvetette a gepidák esetleges szerepét, de ennek tisztázáshoz azok 5. századi emlékanyagának felgyüjtését tartotta szükségesnek. A tiszalöki és a mádi lemezfibulás leletek előkerülése idején a következő „felső tiszai" párhuzamok voltak ismertek: Balsa;

41 Barabás (a korábbi irodalmakban Mezőkaszony);

42 Székely;

43 Szendrőlád;

44 Heves megye (Maklár?).

45 További párhuzamokként említette Kovrig Ilona a következőket: Csongrád;

46 Bakodpuszta;

47 Csorna;

48 (ez 40 Fettich Nándor. A szilágysomlyói II. kincs. Der zweite Schatz von Szilágysomlyó. ArchHung VIII. 1932. XVIII. t. 1-2, XXII. t. 2, XXV. t. 1. 41 Beninger, E.: Der westgotisch-alanische Zug nach Mitteleuropa. Mannus Bibi. 51. Leipzig, 1931. 17. 3. kép. 42 Mezőkaszony-Kosino-Koszinov. Hampel József: Alterhümer des frühen Mittelalters in Ungarn III. Braunschweig. 1905. 44. t.; Lehoczky Tivadar. A mezőkaszonyi gót sír. AÉ 17, 1897. 32-40., 37. o. rajz; Az irodalmat és kutatástörténetet részletesen lásd: Béna István: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. 88. 256. jegyzet. Fibula, csatok és tükör fotója uo. 23. kép. 43 HampelJózsef, Alterhümer II. 11. III. 12. t. 4-5, 5. 1. 2. AÉ 5, 1871. 81-82, 11-12. kép; Germánén, Hunnen und Awaren. Schatze der Völkerwanderungszeit. Verlag des Germanischen Nationalmuseum, Nürnberg, 1987. 220-221. Abb. V, 6. b, c. 44 Hampel József, Alterhümer II. 50.; H. Kiihn: Die germanischen Bügelfibeln der Völkerwanderungszeit. II. Graz. 45 Hampel József, Alterhümer III. 44.1. 1-3. 46 Párducz Mihály, Der gotische Fund 1938. V-VI. t. 47 Hampel József, Alterhümer I. t. 1.; Kiss Attila: Die Skiren im Karpatenbecken, ihre Wohnsitze und ihre materielle Hinterlassenschaft. ActaArchHung XXXV. 1-2. 1983. 95-133. 48 Hampel József Alterhümer III. 13. t.; Alföldi András: Leletek a hun korszakból és etnikai szétválasztásuk. ArchHung IX. VIII. t. 254