A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

4. kép. 1-2. 2. sír. Arany fülbevalópár 3. Fibulapár Ezüstlemezből készült, félkorongos fejű fibulapár. Teljes hosszuk, a félkorongos fej közepén elhelyezkedő madárfejjel együtt 19,7 cm. A fej szélessége 7,5 cm, hossza 4,8 cm. A keskeny, rövid kengyel hossza 3,7 cm, szélessége 0,6 cm. A kacsacsőrre emlékeztető formájú láb méretei: hossza 10,6 cm, szélessége 1,8 cm. A fejlap szélére 2,3 cm hosszú, 1 cm széles, tűzaranyozott, sűrű, vízszintes rovátkolással díszített merevítőlemezt hajlítottak rá. Ennek oldalán, illetve a tetején 3-3 öntött bronz, profilált gomb helyezkedik el. Méretük 1,3x0,9 cm, nem teljesen egyformák. A fejlap tetejéből bronzból öntött, majd kalapált, ugyancsak tüzaranyozással díszített madárfej nyúlik ki. Két kerek fejű bronzszegecs erősíti a fejlaphoz a hátracsapó madárszárnyakat imitáló, poncolt szélű, hátsó díszítőelemet. Az egyik fibula madarának rövidebb a csőre, és a fej mögötti, igen tömzsi díszítőelem éppen csak jelzi a szárnyakat. A kengyel tövénél a fejlemezen csakúgy, mint a lábon, ívelt oldalú, palmettadíszes, valószínűleg aranyozott ezüstlemez díszítette a fibulákat. A lemezeket 3-3 szegeccsel erősítették föl. A kengyel középvonalán 0,3 cm széles, sűrű, vízszintes rovátkolással díszített, aranyozott szalag fut, 0,6-0,6 cm hosszan tapadva a fej, illetve a láb lemezére. A fejlemez hátlapján, az alsó rész kivételével, 0,4 cm széles, aranyozott ezüstpánt fut körbe. A fibulák kétsoros rugószerkezete és tűje vasból készült, mindkettőre csak a rozsdanyomok utalnak. A tűt tartó elem 4,6 cm hosszú, elkeskenyedő. Szélesebbik oldalán 0,5, a kengyel felé eső végén 0,3 cm méretű. Keskenyebbik végén két fül található. Az elemet a fejlemezre szegecseléssel és forrasztással erősítették fel. A szegecsfuratot a fej középvonalában, a kengyel csatlakozásától mérve 2,65 cm-re fúrták. Ha az elemet a fibulafej hátlapján képződött sekély benyomatba illesztjük, az elemen látható szegecstest-maradvány pontosan fedi a szegecsfuratot, vagyis annak ellendarabját képezi. A tűrögzítő kapcsot a fibulalábra a kengyel csatlakozásánál forrasztással erősítették fel. lxl cm méretű, szabad végét 0,5 cm-re visszahajtották, ebbe volt a tű bekapcsolható. Visszahajló végét lekerekítették. Az egyik fibula tűrögzítő kapcsa őrzi a vastü oxidját. A fibulák alatti, 11 cm hosszú, 0,4 cm széles, félkör keresztmetszetű, egyik végén Y alakú, tűszerű alkatrész nem a ruhára való fölerősítést szolgálta, hanem a meglehetősen nagyméretű fibulalábat merevítette. Hasonlóképpen hátsó merevítésül szolgált a fejlemez hátlapjára forrasztott-szegecseit tűtartó elem! Érdekességként megemlítendő, hogy az elemet készítő mester az alkatrész elkészítésekor mai szóhasználattal élve „selejtet" gyártott, ugyanis a szegecsfuratot félrefúrta, ami a merevítőelemnek éppen csak a szélét érinti, ezért a szegecskötés nem volt tökéletes. Az elem fibulára szerelésének módja viszont éppen ebből a rosszul elkészített furatból állapítható meg egyértelműen. A fibulalábon és a merevítőelemen látható furatok csak úgy 241