A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

LOVÁSZ Emese: Hun és germán jellegű leletek Borsod megyében

5. kép. 1-2. 2. sír. Ezüst fibulapár illeszkednek egymáshoz, ha az Y alakú szárai közé helyezzük a türögzítő elemet. A szegecselési helyek egy­értelműen bizonyítják, hogy melyik elem melyik fibula alkatrésze volt (III. t. 1-2.) (5. kép 1-2.). 5. Gyöngyök Hat darab gyöngy került elő a jobb oldalon viselt fibula alatt, a bordaív és a csigolyák között, félkörben elhelyezkedve. Lapított gömb alakú, sötétkék és zöld üvegpaszták, és egy hasonló alakú borostyán. Átm: 1,5 cm-3 cm (II. t. 3.) (6. kép). 6. Vaskés Egyélű, rövid nyéltüskéjü vaskés, hegyével a lábak felé. M: 8 cm Sz: 2,5 cm (II. t. sírrajz). 7. Tükör Fehérfém tükör, hátán bronz borítás maradványaival. Középen kis füllel, a belső kör és a tükörszél kö­zött 10 küllővel. A bal alkaron feküdt, hátlapjával felfelé, hegyével érintette avaskés. A tükör összetörve került a sírba, de minden darabja megvan. Átm: 5,8 cm (II. t. 4.) (7, kép 1-2.). 8. Karperecek Tömör ezüst ovális alakú karperecpár, kiszélesedő, egyenesre vágott végekkel, a végeken hármas, kör­befutó vésettél díszítve. 8/1. Átm: 6,3x5,5 cm, profilkeresztmetszet 0,4 cm, a végeknél 0,5 illetve 0,6 cm. 8/2. Átm: 6,5x5,5 cm, profilkeresztmetszet 0,4 cm, a végeknél 0,5 cm (II. t. 5-6.) (8. kép). 9. Gyűrűk 9/1. Bronz pántgyűrű, téglalap alakú fejjel, a téglalapon körbefutó véseten belül négylábú, hosszú far­kú, ugró állatalak vésete látható. A gyűrű pántjának hátsó fele hiányzik, a törés nem friss. A pánt átmérője 0,3 cm, a fej 0,5x0,7 cm (II. t. 7.) (9. kép 1.). 9/2. Ezüst, a fej felé szélesedő, a szélesedő részen három, egymástól eltartó bevésett vonallal díszített pántgyűrü. Az össze nem érő pántokra hajdan ráforrasztották a követ tartó, felhajtott szélű rekeszt, mely a gyű­rűről levált. A rekeszbe foglalt sárgásfehér kő(?) erősen porlad, a rekesz hiányos. Átmérője 0,3x0,9 cm, a követ tartó rekesz 1,4x1,2 cm. A rekesz magassága 0,4 cm (II. t. 8.) (9. kép 2.). 10. Övcsat Öntött ezüst, félkör átmetszetü, ovális karikájú csattest, reáhajló, éles középbordájú háromszög átmet­szetű pecekkel. Az ovális, peremes szíjbefogó hátlapján visszahajló része a csattestre hurkolódó füleknél le­mezzé vékonyodik, a hurkolásnál el is repedt. Három kúpos fejű, elkalapált végű ezüstszegecs fogja össze a szíjszorító két lemezét. A szegecsek hosszúsága alapján kb. 3 mm vastag lehetett az öv. H: 3,7 cm. Az övcsat a bal combcsont és a medence ízesülésénél feküdt, kissé ferdén, pecekkel a térdek felé. Az övet lecsatolhatták, vagy pedig egészen lazán, csípő alatt foghatta át a ruhát (II. t. 9.) (10. kép 1.). 11. Ezüstcsat Az övcsat kicsinyített mása, annyi eltéréssel, hogy az ovális szíjbefogó itt a hátlapon háromágú „koro­naként" hajlik vissza, csúcsai hegyét üti át a három kis szegecs. Átm: 2,5 cm. A bal bokánál került elő, pecké­vel balra (II. t. 10.) (10. kép 2.) 242

Next

/
Thumbnails
Contents