A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

VÖRÖS István: A szirmabesenyői császárkori telep állatcsontmaradványai

A SZIRMABESENYŐI CSÁSZÁRKORI TELEP ÁLLATCSONTMARADVÁNYAI VÖRÖS ISTVÁN Szirmabesenyő határában a Sajó jobb partján működő homokbánya területén 1966-67-ben K. Végh Katalin (HOM) végzett leletmentő ásatást, melynek során 2-3. századi császárkori, késő avar és Árpád-kori település objektumai és leletanyagai kerültek elő. A Przeworsk kultúrkör D-i peremterületén, az Északi-középhegység völgyeiben megtelepült vandál népcsoport szirmabesenyői telepének régészeti feldolgozását is K. Végh Katalin végezte el. A jelentős számú csontanyag - köszönhetően a jól dokumentált begyűjtésnek kronológiailag elkülöníthető. A helyenként 100-150 cm vastag települési réteg felső szintjében a császárkori leletanyag a 66. X. és XI. szelvényekben Árpád-kori; a 66. IIIII., V., IX., XI. és a 67.

1.—

II. szelvényekben késő avar kori leletekkel keveredik. A települési rétegek kevert csontanyaga nem választható el egymástól. A maradványok fizikai állaga, megtartása alapján azonban valószínű, hogy döntő többségében császárkori leletek. Dolgozatomban csak a „tiszta" császárkori csontanyagot ismertetem. A későbbi korok leleteitől mentes császárkori anyag közül a 2-3. század fordulójától a 3. század első harmadáig keltezhető leletek a 66. I., IV-VI. szelvényekben; a 2. századi leletek a feltárt területen a 66. II. és V. szelvények kivételével mindenütt előfordulnak. A 66. I. szelvény 1. és 2. ház 125-150 cm-es rétegében, valamint a 67. III. szelvény 70 cm-es mélységében feltűnően sok az égett állatcsont. A kemencék aljába tapasztott csontok rendszerint szénné égtek. A leletmentés során 1423 db állatcsontmaradványt gyűjtöttek össze, melyek közük 985 db - 69,2% császárkori, 438 db - 30,8% kora középköri maradványokkal kevert csontanyag (1. táblázat). Az állatcsontanyagban hat háziállat: a szarvasmarha (Bos taurus L.), juh (Ovis aries L.), kecske (Capra hircus L.), sertés (Sus scrofa domesticus Erxl.), ló (Equus caballus L.), és a kutya (Canis familiáris L.); két baromfi: a házityúk (Gallus domesticus L.), és a házilúd (Anser domesticus L.); a vadászott állatok közül négy nagyvad: az őstulok (Bos primigenius Boj.), gímszarvas (Cervus elaphus L.), őz (Capreolus capreolus L., csak a kevert anyagban), és a vaddisznó (Sus scrofa ferus L.) maradványa volt meghatározható (1. táblázat). Az állatcsontanyag - a kutya kivételével - sok vágási-hasítási nyomokat viselő állat feldarabolási, konyhai hulladéka, amely a már felhagyott, funkcióját vesztett objektumokban, illetve a 100-150 cm vastag települési rétegekben igen szélsőséges megoszlásban (1-115 db) másodlagos helyen halmozódott fel. 223