A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

FERENCZY KÁROLY BIBLIAI TÁRGYÚ KÉPEI VÉGVÁRI LAJOS A nagybányai tájék „biblikusán monumentális" mondta Ferenczy, és ettől a tájtól ihletve festette meg fő műveit. „Ferenczynek lesznek sikerei - írta Rippl-Rónai, bár hogy egy impresszionista hogy jön ahhoz, hogy bibliai képeket fessen." - idézi Bernáth Mária, hozzátéve, hogy mindkét művésznek a fő törekvése a naturalizmus felülmúlása volt. Művészi szándékairól így nyilatkozott Ferenczy: „kolorisztikus naturalizmus szintetikus alapon". Életművét ismervén a szűkszavú ars poétikáját így lehet a mai művészettörténeti kategóriákba átplántálni. Az egyik legfontosabb szó a naturalizmus: ezen ma természetelvűséget értünk, vagyis azt, hogy motívumait a természetből vette, ami azonban nem jelent szó szerinti másolást, ahogy ezt a naturalizmus fogalom tartalmazza. A kolorisztikus kifejezés ebben az esetben a színnel való szerkesztést, vagyis a művészeti tradíció értelmében való színfoltokkal történő alakítást jelent. Indirekt módon ezzel a szóval Ferenczy elhatárolta magát az analízis útján való impresszionista képalkotástól. Az impresszionizmus nem kolorisztikus, a szó hagyományos értelmében, hanem az egész palettával való színfelbontás módszere, amelyben egy színnek sincs domináns szerepe, vagyis a színt nem kifejező elemként, hanem jelentés nélküli eszköznek tekinti. Az ily módon látott szín nem hordoz, nem létesít tárgyias megjelenítést, nem tartalmaz gondolati mozzanatokat. Újabban a nem impresszionista plein air művészeket posztimpresszionistáknak szokás nevezni. A posztimpresszionizmus azonban Ferenczy esetében nem alkalmas kifejezés, hiszen ő nem az impresszionizmus felülmúlásával vált érzelmi-gondolati mozzanatok kifejezőjévé, mint Van Gogh, Gauguin, vagy Toulouse-Lautrec. Ferenczy művészetének alakulása lényegesen különbözik a nagybányai festészetet meghatározó másik nagy mestertől Hollósy Simontól, aki a Tengerihántás kissé szépelgő naturalizmusától eljutott az impresszionista színanalízishez, illetve a fénytől felszabadult formák egyesítésének vágyától hajtva az expresszionizmusig - mint azt a Rákóczi-induló nagy kompozícióvázlata bizonyítja. (De ide lehetne sorolni kései kékruhás önarcképét is.) Ferenczy az általa finom naturalizmusnak nevezett stílusból kiindulva, átugorva a számára ugyancsak kínálkozó analitikus módszert (első nagybányai műveit leszámítva) az összefoglaló-dekoratív jellegű foltfestés módszerét alakította ki. Jobb híjján eredményeit a Nabis csoporttal szokták összehasonlítani: Bonnard és Vuillard bensőséges hangulatok kifejezésére törekvő alkotásaival, művészi módszerével. Ez az összevetés azonban két vonatkozásban is sántít. Elsősorban amiatt, hogy Ferenczy - akár akarva akár nem - továbbfejlesztette a Munkácsy által gyakorolt foltfestést - annak ellenére, hogy idegenkedett a mester drámai hatásokra törekvő romantikus realizmusától. Munkácsy Rőzsehordónője - pszichológiai vonatkozásokkal való megterheltsége ellenére - előfutára lehet Ferenczy plein air képeinek. (Munkácsynak a 741