A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VÉGVÁRI Lajos: Ferenczy Károly bibliai tárgyú képei

magyar festői látást meghatározó példáját jól bizonyítja egy másik nagybányai festő, Thorma János számos műve, mint az Október Elsején vagy a Kocsisok között címűek.) Ferenczy akkor vált a magyar festészet jellegzetes képviselőjévő, midőn a maga sajátos módján folytatta ezt a foltfestő hagyományt. Festésmódjának összefoglaló jellegével jutott a nyilatkozatában említett „szintéziséhez. E sorok írójának értelmezése szerint a szintézis a valóságos látvány és a képzelet szülte vízió egységét jelenti. Ferenczy arra törekedett, hogy nagy és jelentős témákat realizáljon a festészet nyelvén, úgy azonban, hogy ne hasonlítson a 19. század szájbarágós, mindent magyarázni akaró ábrázolási szokásaihoz. A szintézis tehát az ő esetében a modern természetlátás és a festői látomás összehangolását jelenti. Szinyei Merse Pál kifejezését használva Ferenczy akkor nagy, amikor „hasból fest", mint a Majális alkotója. Bizonyos, hogy Ferenczy a pontos természetmegfigyelés elkötelezettje volt. - Ezt a szándékát szokták emlegetni, midőn művészi etikáról beszélnek, de mint vázlatai, tanulmányai bizonyítják, ezeket a pontos megfigyeléseit érzelemmel, rejtett, néha nehezen kiolvasható szimbolikus-eszmei mozzanatokkal telítette, így jött létre egy olyan életmű, - páratlan a magyar festészetben - mely a Három királyok, az Ábrahám áldozata és a Józsefet eladják testvérei klasszikus magasságokat ostromló alkotásait jellemzi. Ez a felismerés teszi szükségessé, hogy behatóan tanulmányozzuk bibliai tárgyú festményeit. Ferenczy Károly a magyar művészet egyik legtudatosabb személyisége, munkásságának alakulását szívós következetesség, a saját képességek határainak módszeres felderítése és kipróbálása mellett a mind igényesebb feladatok felé törekvés jellemezte. így történt, hogy a kezdeti precíz rajzú életképek - helyesebben szólva valóságjelenetek mellett (ide tartoznak kitűnő finom naturalista munkái) kísérletet tett a téma primer jellegű megörökítésén túl a másodlagos - szimbolikus szellemiségű művek alakítására. Első ilyen tárgyú műve a Tékozló fiú, valójában csak a cím segítségével érthető. „A Tékozló fiú - írja Petrovics Elek - más jellemvonására utal Ferenczynek - arra, hogy olykor elvágyik a naturalizmus légköréből s színben is, kompozícióban is olyan területre csap át, ahol a stílus átformáló ereje uralkodik. A »Tékozló fiú« sápadt és halkított harmóniájában lehetetlen nem gondolni arra, hogy a »Pauvre pécheur« minő hatással volt Ferenczyre." A Puvis de Chavannes, a klasszicizálás és a naturalista vonalrajz szélsőségei között munkálkodó francia mester sokkal inkább a szituációt értelmező címmel, semmint a témából kibontható lelki-szimbolikus tartalommal fejezte ki szándékait. Kétségtelenül Ferenczyt is megihlette ez a fajta ábrázolásmód, de éppen szellemiségének gazdagsága, olvasottsága és általánosításra törekvő lényeglátása következtében ez a látásmód és a kapcsolódó kifejezési rendszer kevés volt. Ezzel az elégedetlenséggel magyarázható, hogy rendszeresen foglalkozott bibliai témákkal, mert a szentírás szituációit, történeteit, paraboláit olyan alkalomnak ítélte meg, amely lehetővé tette a saját korára vonatkozó aktualizálást. Ehhez a szándékához meg kellett találnia a megfelelő formát. így jött létre a művészetében egyedülálló kompozíció, a Három királyok imádása. A klasszicizáló oszlopok és a lépcsős előtér lehetőséget adott számára, hogy itáliai élményeit, elsősorban Tiziano bonyolult térhatású kompozícióit (ilyen a Pesaro család madonnája), át próbálja fordítani a naturalizmus nyelvére. Ez a szakirodalomban kevéssé értékelt műve nemcsak azért jelentős, mert elvezet az Archaeológia monumentális szecessziós megoldásához, de azért is, hogy a finom naturalizmus ezüstös tónusai után kísérletet tett a lokálszínek kompozíciós alkalmazására, a fény és árnyék rendszernek a plein air-féle módosítására. A reneszánsz 742