A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Egy kis betoldás erejéig tájékoztatnunk kell arról, hogy Mindszent sajátos helyet foglalt el Miskolc város közigazgatásában. Ugyanis 1723-ban Miskolc városának azok a lakosai, akik a mindszenti római katolikus templom telkein telepedtek le, nem akartak a város többi lakóival együtt adózni és közösségi terhek viselésében sem akartak a többi városlakóhoz hasonlóan részesülni. Ezért közigazgatásilag a város tanácsának beleegyezésével különváltak Miskolc városától. A különválás miatt a városi magisztrátus ugyanúgy bírálta el a mindszentieket a temetői és harangozási díjak alkalmával, mintha vidékiek lettek volna. Tudniillik az extráneusok duplán fizettek ezekért a szolgáltatásokért. Mindszent község határa két holdat sem tett ki a belváros közelségében. Ez a különálló katolikus sziget tulajdonképpen a tapolcai apátság Miskolcon lévő két egymás melletti telkére szorítkozott. Az egyik telken állott a mindszenti kápolna, amely 1650 és 1700 között megszűnt, ezért épült a helyén templom. A másik telken a barátok korcsmája volt, amit még a 18. század előtt bérlőknek adtak haszonbérbe. Mindszent, mint különálló község csak 1880-ban került vissza Miskolc városához.

56 Alighogy Mindszenten felépült a templom és a plébánia,

57 csakhamar Miskolcon mozgalom indult, hogy a régi Boldogasszony telkét s a körülötte fekvő piacterületet a minorita atyáknak adományozzák templom és klastrom építésére. 1728-ban királyi adománylevelet adtak a kért területre, ahol néhány év alatt (1730-1742) fel is építették klastromukat és templomukat.

58 A minorita atyák Miskolcra való betelepedése fordulópontot jelentett a város és a vármegye katolikusainak történetében. A város templomépítései közül a 18. század második felére esett az új református templom (népiesen: Kakasos templom) (1785-1809)

59 és a görögkeleti templomnak 1776-ban elkezdett

60 építése. Előre látható volt, hogy amint az egri püspökség és káptalanság megerősödik, kérlelhetetlen harcot fog indítani régi jogainak visszaszerzésére. Ez a megindított harc különösen veszélyes helyzeteket teremtett Miskolc városában, de akár Borsod vármegyében is, ahol túlnyomó számban voltak a reformátusok. Petrik András egri kanonok pl. 1711-ben a miskolci református templomot azon a címen követelte már vissza a protestánsoktól, hogy az nincs az ertikuláris helyek között felsorolva.

61 Nemsokára a legfelsőbb helyről is megindult a reformátusok zaklatása. 1717-ben királyi rendelet született arról, hogy Őfelsége eltiltja az ágost és helvét hitvallásúaknak, hogy összejöveteleket tartsanak. A megyében és városunkban is a kiadott felsőbb intézkedésekből érzékelhetővé vált a vallásüldözés. Városunk református vezetői minden alkalmat megragadtak, hogy a szabad vallásgyakorlat helyreállítását kérelmezzék. Nemes törekvésüknek a Carolina resolutio vetett végett. E királyi rendelettel a vallásszabadság helyett a királyi önkénynek biztosítottak az egyházi dolgokban korlátlan befolyást. A Carolina resolutio olyannyira megrázta a vármegye református híveit, hogy a királyi rendelet minden egyes pontját, 56 Mv. L. Miskolc város Jegyzőkönyvei I. 841. 57 Mindszent, a plébánia és atapolcai apátság miskolci birtokaira lásd: KomáromyJ., 1956.72-73., Nemes J., 1864. 345-365., Dobrossy I.-KárpátiL., 1983. 121-145., DobrossyL, 1985.32-38. 58 Szabó E., 1969-Í970. 331-344., Marjalaki Kiss L., 1956.74-75. 59 Marjalaki Kiss L., 1956. 74-75. 60 Ifj. Horváth B., 1956. 61-67. 61 Bm. L. Vármegyei Jegyzőkönyvek XVI. kötet 683. 122